Esti gyakorlatok rossz alvóknak – 3. rész: A “Nagy hozzáállás”

Ha lemaradtál a három részes esti gyakorlatsor első, a test fizikai ellazítására fókuszáló, és a második légzőgyakorlatos részről, megtalálod az előző bejegyzéseknél.

Itt jön a harmadik, ami pedig már inkább egy mentális gyakorlat:

Elaludni könnyen csak az képes, aki hajlandó letenni 24 óránként az elméje teljes tartalmát. Ami nem csak annyi, hogy lecseréled a kellemetlen tartalmakat kellemesekre, melyek természetesen valamivel könnyebben hagynak elaludni, mint mondjuk a kellemetlenek.  Hanem azt vesszük alapul, hogy minden elalvás egy kis halál is egyben, amiben mindenféle előjelű gondolatot, emléket, az életedről és magadról eddig rendelkezésre álló tudást, érzést, személyiségjegyet elengedsz. Előrevetítve a mélyalvás állapotát, ahol az alvás során amúgy is csak ez a fázis biztosítja a teljes regenerálódást. Ahol még álom sincs, sem érzés, gondolat, sem semmi az égvilágon, nem is tudsz magadról.

Ennek a gyakorlatnak a lépései:

• Először képzeletben hagyom feloldódni, megszűnni a testem, azzal a gondolattal, hogy ez mostantól nem az enyém, visszaolvasztom az univerzumba.
• Ezzel együtt vagy ezután hagyom ugyanígy feloldódni az emlékeimet, mindent, ami eddig velem történt az életemben, ezt sem tekintem a továbbiakban a sajátomnak.
• Majd hagyom szertefoszlani mindazt, amit magamról gondolok, a személyiségjegyeket, mindenféle jellemzőket, nézőpontokat, ez úgyis csak az egyik lehetséges kombináció a végtelen számú közül.

Végsősoron feloldom önmagam és az életem összes kontúrját, mintha madarakat engednék ki egy kalitkából. De mindezt ne gondold túl, vagy vizualizáld agyon, mert ugye a semmiről azért elég nehéz fejben értelmesen értekezni meg képzelődni.  Az egész tulajdonképpen egy villantásnyi gondolat, inkább egyfajta szándék legyen, nem hosszú perceken át tartó belső folyamatábra.

Innentől, ha jól csináltam, maximum 1 perc az elalvás.

Van ebben az egészben egy olyan attitűd, hogy há’ most már mindegy, eddig ennyi volt amire képes voltam,  innentől rábízom magam a világot mozgató végtelen intelligenciára, lesz ami lesz. Ez amennyiben őszinte, felszabadító és végtelenül megnyugtató érzés.

Ha túl komolyan veszed magadat és az életed tartalmát, akkor ezt a gyakorlatot szinte lehetetlen végigvinned, és ez egyben egy visszacsatolás is, hogy valamin változtatnod kell, különben csak addig maradsz egészséges és épelméjű, amíg a dolgok úgy alakulnak, ahogy szeretnéd.

Ezzel a gyakorlattal a személyiség megkövült kellemetlen részeit is oldani lehet, ami ráadásul az életed megváltozását hozhatja magával.

Szép álmokat.

Szabina