Beszkennelt megvilágosodás rovat
Neuroteológia. Erre a viszonylag új tudományterületre lyukadtunk ki Erika barátnőmmel, miután keresgéltünk a tudomány oldaláról olyan fazonokat, akik kifejezetten a „spirituális élmények” idegrendszeri (konkrétan agyi) vonatkozásaival foglalkoznak. Dr. Andrew Newberg publikációit és előadásait érdemes megnézni a témában, aki többek között SPECT vizsgálatokat (Single Photon Emission Computed Tomography) alkalmazó kutatásokat végzett nagy számban. Itt egy elég pontos képalkotó eljárást alkalmaznak arra, hogy láthatóvá tegyék az agyi aktivitást, például meditációban vagy imádkozás közben, illetve az ezek által generált élményekben. Továbbá azt is vizsgálták, milyen tartós változásokat idéz elő a rendszeres spirituális gyakorlat adott agyterületek működésében. (Spoiler: olyanokat, amelyek hosszútávon egyértelműen javítják, méghozzá jelentősen az életminőséget.)
Newbergék kérdőívek alapján összesítettek megvilágosodást vagy intenzív meditatív élményt megélt személyek által adott leírásokat. Ezekből kiszűrték a közös elemeket (pl. intenzív érzelem, mindennel egyesülés élménye, én-érzet megszűnése, elengedés, kitisztult elme stb.,) és később vizsgálták az adott élményhez tartozó agyi aktivitást. Ez a kutatás még közel sem teljes vagy végleges, de nagyon úgy tűnik, hogy a leírt tapasztalatokhoz elég konkrét agyterületek fokozott vagy épp csökkent aktivitása tartozik. Például a mindennel való egyesülés élménye során a falcsonti (parietális) lebeny aktivitása jelentősen csökken, amely területnek Newberg szerint szerepe van az érzékszerveken át bejövő információk integrálásában és azokon keresztül az én- érzet stabilizálásában, a világ és a test közötti határ érzékelésében. Ahogy elmélyült meditáció során lecsökken a külvilágból származó információ mennyisége, úgy kezd el lekapcsolni ez az agyterület, meló híján. Ezzel viszont elkezd elmosódni az én határának érzete is. És ez csak egy érdekes eredmény a sok közül.
Felmerül a kérdés: ha egy ilyen, a spirituális keresők világában ultimate kérdésnek számító témában, mint a megvilágosodás, ilyen „egyszerű” biológiai magyarázatokat találunk, az hova helyezi át a transzcendens fogalmát? Számomra több irányból is lehetséges a megközelítés:
1. Nem spiri válasz: az ember, mint organizmus képes önmagát tréningezni (az agyát), annak érdekében, hogy a kigyakorolt állapotokon keresztül (egység, szeretet, béke, harmónia) elviselhetőbbé, boldogabbá tegye az életét. Ezt például a jógik, mesterek kigyakorolták évezredeken keresztül, a gyakorlatok pedig tradíciókban éltek tovább. De ez mindössze a test önmagán végrehajtott módosítása. Amennyiben az agy egy ilyen vicces szerv, amely ha megpiszkálod egy helyen (mechanikusan vagy kemikáliákkal), mindenféle élményekben részesít (lásd pszilocibin, MDMA, vagy csak egy sima altatás, esetleg egy fejsérülés, mely során az új információk emlékként történő tárolásának funkcióját elveszíted), honnan tudhatnád, hogy az átélt élmény kapu egy tágabb valóságba vagy csak az aktuális valóságod speciális torzulása.
2. Spiri válasz: az agyterületek aktivitásának változása a megvilágosodás transzcendens élményének a fizikai kivetülése
3. Transzspiri válasz: ezek az trancszendens élmények az őket követő változásokkal együtt ennek a fizikai világnak a tartozékai. Konkrétan az emberi testé. A többihez pedig nincs hozzáférésünk vagy nem tartunk ott, hogy értsük, talán nem is fogunk. Bizonyos szempontból még egy denevér is többet érzékel világból, mint mi (lsd. ultrahang), vagy például hiába tudunk kísérleteken keresztül kvantumeseményekről, az őket leíró egyenleteken túl kábé a vaksi vakondként pislogunk rájuk. Vagyis: megadatott nekünk a lehetőség, hogy elszórakoztassuk magunkat spirituális élményekkel, sőt azokon keresztül jobbá is tehetjük az életünket, de a „nagy megfejtés” az ezeken túl van, és egyelőre legfeljebb kíváncsiak lehetünk rá, tehetünk fel kérdéseket vele kapcsolatban, kutathatjuk, közben soha nem feledkezve el a felfogóképességünk korlátairól.
Minden spirituális élmény borzasztóan szubjektív és át van itatva a kulturális determináltságunkkal, és az egyik legnagyobb veszély a témával kapcsolatos túl sok kijelentő mód használata. Így kerül bele a kizárólagosság szinte az összes vallásba, tradícióba, iskolába („a mi rituálénk, gyakorlatokunk az igazi”, de elfogadjuk, hogy te – kis hülye – nem jól tudod).
Newberg azt mondja, az ő spirituális élménye a mindent átható kétség, ami hatalmas kíváncsiságot és nyitottságot szül benne. (Az ezen való meditációját is leszkennelték 
). Erre teljes szívemből tudok rezonálni. Vallásos-spirituális világ nagy része pedig inkább menekül ettől, azzal, hogy a kétség az ördög nem tudom micsodája. Szerintem meg szükség van rá, hogy megőrizzük a nyitottságunkat, mert a túl sok „biztosan így van-biztosan úgy van” előbb-utóbb az őrület táptalaja lesz.
(A kép Andrew Newberg publikációjából való)