Háztartási tippek önmagunk ijesztegetése ellen

(Bevezető:  továbbra sem gondolok túl sok mindent erről az egész vírushelyzetről. Inkább csak olyan érzeteim vannak, hogy van egy létező dolog, amiből lett egy óriási következetlen káosz, amit aztán mindenki a maga szempontjai szerint meglovagol.  A politika, a 15 perc hírnevesek, a konteósok, a hipochonderek, a „szabadságharcosok”, a jósok, a világvége várók, az oltásellenesek. Ezek itt alább csak amolyan szellemi túlélő tippek a vészterhes időkre – a teljesség igénye nélkül.)

Tünet: Attól rettegek, hogy a maszk felvétele az első lépés a szellemi rabszolgaságomba.

Tipp: Csak simán felveszem a maszkot, kizárólag ott, ahol előírás – amíg elül a vihar –  anélkül, hogy bármilyen szimbolikus jelentést társítanék hozzá. Mindeközben továbbra is azt gondolok az egész helyzetről és a világról, amit akarok, akkor változtatva a véleményemet amikor csak indokoltnak látom, a maszktól függetlenül. Aztán néha emlékeztetem magamat arra is, hogy a rettegő embert a legkönnyebb manipulálni. Akár egy vírustól félek, akár a maszktól. A félelem beszűkíti a tudatomat. Továbbá mindegyik félelem zónának megvannak a ráépült üzletágai és hívőgyűjtgető szerencselovagjai, nincs kizárólagosság ezen a téren.

Tünet: Félek, hogy kiégetik a tobozmirigyemet az érintésmentes lázmérővel.

Tipp: Elolvasom az érintésmentes lázmérő működési elvét.

Tünet: Félek attól, hogy rám kényszerítik a védőoltást egy chip-et ültetve  a nem is tudom hova, talán oda, ameddig a az esztékás oltónéni képes ellőni a fecskendőjével. Majd ez a chip folyamatos adatszolgáltatást nyújt rólam a nem tudom kik-nek.  És természetesen majd ezáltal manipulálnak „ők”.

Tipp: Miközben a mobilomon az idetartozó témákat böngészem és osztogatom, csatlakozom haragos online csoportokhoz, rendezvényekhez, posztolok és kommentelek, vásárolok, regisztrálok, lájkolok, appot töltök le, csetelek, töltöm fel a fotóimat helyszín megjelöléssel, a komplett családommal, egyszer csak emlékeztetem magamat rá,  hogy vajon milyen információt nem adtam még oda önként magamról a „valakiknek”. Közben rögtön tudomásul is veszem, hogy én választottam ezt  a nem teljesen analóg életmódot, mert sok dolog könnyebbé és gyorsabbá, kényelmesebbé vált így. Sok dologhoz pedig egyenesen nélkülözhetetlen.

Tehát, akkor ez van, viszont azt az elhatározást még mindig meghozhatom, hogy amikor a döntéseimet hozom, a lehetőségeimhez képest igyekszem olvasott és tájékozott maradni a szó régimódi értelmében (pl. olvasok pro és kontra írásokat egyaránt, neadjisten tudományos publikációkat, elemzéseket is). Továbbra is megyek inkább szélsőségmentesség és a józan ész szintén nem életbiztosítást nyújtó, de járható útján, (pl. nem veszek meg valamit azért, mert huszadjára látom akcióban a képernyő jobb sávján vagy mert állítólag ettől a terméktől fogom nem elkapni a covid-ot, és nem a google találati sorrendjét tartom a hitelesség első számú fokmérőjének).

Tünet: Aggodalmaskodom, hogy ki kéne költöznöm egy önfenntartó tanyára, hátha közel a világégés.

Tipp: Arra gondolok, hogy ha itt a világégés, van- e egyáltalán olyan hely a mérsékelt égövön, Európa közepén, ahol nem találnak rám igen gyorsan azon ezrek, akiknek már nincs mit enni viszont még hajtja őket az életösztön. És arra is gondolok, annak érdekében, hogy ezt a félelmemet kordában tartsam, elkezdek-e  mondjuk az orvosi vagy jogi diplomámmal  földművelést kitanulni, amihez viszont nem értek. Alárendelek-e mindent, amit még esetleg elérhetnék ebben az életben –  akár a társadalom szolgálatára –  az attól való félelmemnek, hogy holnaptól nem lesz élelmiszerüzlet.

Arra gondolok, hogy amit az én szintemen megtehetek egy jobb világért, azt minden nap megteszem. Ahol hatóerőm van, ott igyekszem hatni. Ahol pedig nincs, ott lélekben megelőlegezem a bizalmat a hatáskörrel rendelkezőknek.