Talán emlékeztek, hogy még régebben elindítottam a pajzsmirigyes sorozatot (hashimoto thyreoditis fókusszal), ám egy ideje nem volt újabb rész ebben a rovatban, melyben közrejátszott, hogy a betegségben eltöltött éveim során folyamatosan erősödött bennem a gondolat: annyira sok egyéni faktor játszik szerepet a gyógyszeres kezelés, a tünetek, egyéb egészségügyi állapotok és az életvitel lehetséges kialakítása kapcsán, hogy elképesztően nehéz általánosságokat megfogalmazni, amikor az életmódra kerül a sor. Így aztán kicsit elkopott bennem az a meggyőződés is, hogy hasznos lehet, amit a saját tapasztalatok kapcsán írok.
De aztán kaptam egy levelet egy múlt héten megjelent substack cikkem kapcsán (a substack-en Kézműves Boncasztal néven találtok meg ismeretterjesztő és közéleti filozofálgatós témákban, ha esetleg valakit ez is érdekel). Egy kedves olvasó rákérdezett, nem akarom-e folytatni ezt a szériát, mert ő -érintettként- hasznosnak talál minden egyéni megküzdési stratégiát, amiből ötleteket meríthet az állapota javításához. Köszönöm ezúton is ezt a visszajelzést, amely elegendő motivációt jelentett, hogy visszatérjek mégis a pajzsmirigy blog folytatásához. Vigyétek el belőle, amit hasznosnak találtok!
Nézzük akkor, hogyan tovább.
Bár az utolsó rész végén a táplálkozás témát nyitottam meg, a hashimotos életmód hierarchia – tapasztalataim alapján- nagyjából így épül fel:
1.Megfelelő hormonpótlás: az előző fejezetekben említett okok miatt.
2. Alvás: a legfontosabb, mindennek az alapja. A tartós kialvatlanság az egészséges testet is krónikus stressz alá helyezi, nemhogy az autoimmun folyamatokkal amúgy is megterhelt szervezetet. A gyulladásos immunválaszok felerősödhetnek, a szövetek regenerációja nem tud teljeskörűen végbemenni, a hormonális zavarok, idegrendszeri panaszok fokozódhatnak, ahogyan szív – és érrendszeri kitettség is. Pajzsmirigy alulműködés esetén eleve rosszabb minőségű lehet az alvás (a pajzsmirigy hormonok hatnak a cirkadián ritmusra és a légzési mintázatra). Én amúgy meglehetősen jól alszom, majd a későbbiekben írok az eddig bevált eszközökről, módszerekről.
3. Testmozgás: gyakorlatilag az egyén számára legjobban hozzáférhető és szabályozható tényező, amely a napi közérzet szintjén a leglátványosabb eredményt tudja hozni, már rövid távon is. Hosszú távon pedig számos további tünet mérséklődhet az egészségesebb testkomopozíció, jobb anyagcsere, a szervek jobb vér- és oxigén ellátása, a nyugodtabb alvás és alacsonyabb fokú stresszválaszok miatt. A saját tapasztalatom az, hogy a sokszínű és a keringési rendszer szempontjából polarizált edzés struktúra a legjobb. Ez azt jelenti, hogy szükséges az izomzat fejlesztése (anyagcserében szerepet játszik), és szükséges az alacsony, közepes és magas intenzitású kardio jellegű testmozgások mindegyike is- megfelelő arányban persze. Mindezek mellé pedig nem árt valamilyen, a test rugalmasságát, mobilitását, az ideg-izom kapcsolatot fejlesztő mozgásforma beiktatása az előző kettőből adódó terhelést kompenzálására, a sérülésveszély megelőzésére. Az esetemben ez az úszás, kerékpár, futás, erőnléti edzés és jóga kombinációját jelenti, ezekkel kapcsolatos tapasztalatokról tudok majd beszámolni, de igyekszem sok olyan információval szolgálni, ami más sportban is hasznos lehet.
4. Táplálkozás: ez valójában egyenértékű a testmozgással, de egy annál sokkal nagyobb nyúlüreg, amikor az egyéni tényezőkhöz és lehetőségekhez érkezünk. Írok majd az autoimmun protokoll és egyéb diétás kísérleteimről, bevált (és a “biztos, ami biztos, szedem” típusú) étrendkiegészítőkről.
5. Stresszkezelés, életvitel kialakítás: ez nem azért szerepel az ötödik helyen, mert kevésbé fontos lenne az előzőeknél, hanem azért, mert ez át kell hogy hidalja, szője az összes előző pontot. Itt a gyakorlati eszközökön túl számos filozofikus kérdést is előveszek majd annak kapcsán, hogy mit kezdjen magával az ember, aki az egészségügyi állapota miatt nem alkalmazkodhat tetszőleges mértékben a modern életvitelhez, a felgyorsult világhoz és ahhoz a mai világot jellemző általános követelményrendszerhez, amely gyorsaságot, magas stressztűrő képességet és produktivitást díjazza.
Tehát nagyjából ezen szempontok alapján folytatom majd a cikksorozatot, de azt nem ígérem, hogy szabályosan, pontok szerint haladva. Ha például találok éppen egy új kutatást (ezeket folyamatosan nyomon követem), vagy ér egy új megvilágosodás bármely fenti témában, ami akár mindannyiunk számára hasznos lehet, akkor arról valószínűleg fogok írni. De reményeim szerint így is követhető lesz számotokra.
A fotón az első