
Bár a kutatások alapján az alváshiány önmagában nem bizonyítottan kiváltó oka a Hashimoto-thyreoiditisnek (kockázatnövelő viszont lehet), ha már beteg vagy, nagyban hozzájárulhat a tünetek fokozódásához, sőt további zavarokat okozhat az immunszabályozásban és növelheti a szervezet gyulladásos aktivitását. Az alváshiány egy egészséges embernél is problémákat okoz, autoimmun betegség esetén viszont még nagyobb odafigyelést igényel.
Sokszor elfelejtjük, hogy Hashimoto esetén két dolog okoz egyszerre problémát: a pajzsmirigy károsodása (ezáltal a pajzsmirigyhormonok termelésének csökkenése), illetve az autoimmunitás. Utóbbi egy rendszerszintű probléma, ami más szerveket és szervrendszereket is érinthet. Már rég elavult az a tézis, miszerint a hormonpótlás jelenti a betegség kezelésének kizárólagos megoldását. Ez csak a szükséges minimum, ugyanis nem minden tünet magyarázható kizárólag a hormonok hiányával. Persze a kezelés hatására javulhat számos olyan tünet, amely közvetlenül a hormonhiányhoz köthető, ám még ez is problémába ütközhet, amennyiben zavar van a felszívódásban, a T4 T3-má alakulás folyamatában vagy pedig a sejtszintű hormonfelvételben (a gyulladás, más társbetegségek, gyógyszerhatások vagy egyéni anyagcsere-tényezők, epigenetikus hatások befolyásolhatják a hormonok hatékonyságát, a hormonreceptorok működését).
Ha ez a dogma igaz lenne, és az erre felépített szokásos egészségügyi protokoll mindenkinél működne, nem lenne ennyi gyógyszeresen kezelt, ám mégis tünetekkel rendelkező hashimoto-val élő páciens.
Mivel egy szisztémás betegségről beszélünk, az életmód kialakítása is rendszerszintű megközelítést igényel. Ennek a rendszernek a része az alvásminőség javítása. Az alvás rendbetétele rendkívül összetett dolog, ritka, hogy egyetlen tényezőt kell kiiktatnunk vagy épp beemelnünk a megoldás érdekében.
Egy autoimmun pajzsmirigy betegeknek számolnia kell azzal is, hogy eleve maga a betegség is többféle módon zavarhatja az alvást, többek között:
- a krónikus gyulladás befolyásolja a szervezet stresszválaszait, ami nyugtalanabb alvást eredményezhet;
- ha a tünetek között jelen vannak krónikus ízületi fájdalmak vagy bélpanaszok, az is kimutathatóan rontja az alvás minőségét;
- amikor az idegrendszeri hatások miatt (krónikus fáradtság, hangulatzavarok, magasabb fájdalomérzékelés) a teljesítőképesség mind fizikálisan, mind mentálisan csökken, ám a munkahelyi, családi és egyéb elvárások azonosak, az így keletkező szorongás szintén nem segíti a jó alvást;
- az alvási apnoe (légzéskimaradás) kockázata is nagyobb lehet, ez különösen a kezeletlenül hagyott betegség vagy rosszul beállított gyógyszernél lehet fokozottabb de közrejátszhatnak a betegséggel nem, vagy közvetve összefüggő életmódbeli vagy anatómiai (felső légutak) tényezők is.
Az ilyen módon megzavart alvás visszahathat negatívan a gyulladásos folyamatokra, tovább fokozhatja a stresszválaszokat, felerősítve ezzel az alvást nehezítő tüneteket. Így képez az egész egy nagyon szerencsétlen ördögi kört.
Sok éven át kísérleteztem azzal, mitől alszom jól vagy épp rosszul a hashimoto árnyékában, most megpróbálom összeszedni egy listába mindazt, ami nálam fontos elemnek bizonyult. Ezek egy része bosszantóan általános lesz, egy részük látszólag kivitelezhetetlen (lehet, hogy az életünk egy komplett részterületét kell hozzá újragondolni), egy részük pedig könnyű:
Rendszeresség, közelíteni az óraműpontosságú felkeléshez és lefekvéshez. Ugyanis a betegséggel megbolygatott szervezetnek nagyon jól jönnek a rutinok, amelyekhez a szervezet az adott időpontban megfelelő hormonális és idegrendszeri válaszokat tud biztosítani. Ez egy szoktatás tulajdonképpen, ami csak akkor működik, ha következetes. Egy kézen meg tudom számolni, hányszor áldozom be évente ezt a rendszerességet önszántamból. Így is marad elég olyan alkalom, amikor nincs ráhatásom, de már ennyivel is kevesebb kialvatlan éjszaka.
Mennyiség: csak megerősíteni tudom, amit a kutatások állítanak az átlag felnőtt ember minimális alvásigényéről, ami nagyjából hét óra minőségi alvásnál kezdődik. Ha viszont ez a hét óra egy rosszabb minőségű alvással telik, akkor ennél több kell. Én általában igyekszem legalább 8 órát aludni, ez a heti 8-10 óra aktív állóképességi sport miatt is szükséges az esetemben. Bár fenntartásokkal kezelem az okosórám adatait, de legalább kilencven százalékban jó minőségű alvást szokott visszajelezni. A maradék tíz százalék tipikusan akut betegséghez, nagyobb napközbeni stresszhez, esti túlevéshez, alkalmi alkoholfogyasztáshoz, túledzéshez vagy épp mozgáshiányhoz, mozgásszervi fájdalmakhoz (korábbi gerincsérv és térdsérülés okozta panaszok fellángolásai), teliholdhoz 🙂 vagy a férjem horkolásához 🙂 kapcsolódik.
Ennek ellenére -sok más sorstársamhoz hasonlóan- én is folyamatos energiamenedzsmentben vagyok. Az esetünkben bizony sokszor igaz, hogy sz*rból kell katedrálist építenünk, vagyis egy eleve csökkent energiaszintet kell nagyon hatékonyan beosztani. Ezért sem engedhetjük meg magunknak a kevés alvás luxusát. Amit az alvásmegvonásból nyert időnek gondolunk, az általában a következő napokban benyújtja a számlát, ráadásul kamatostul.
(Idekívánkozik két megjegyzés. Több kutatás is alátámasztja, hogy a kialvatlan ember túlbecsüli napi teljesítményét és a saját kognitív képességeit, nem veszi észre ezek romlását. Másrészt, az elterjedt téves nézettel szemben, a “túl sok” alvás nem okoz betegségeket. Az viszont igaz, hogy korrelál velük, ami azt jelenti, hogy a tartósan, rendszeresen 9 óránál hosszabb alvás összefügghet mögöttes egészségügyi problémával.)
Napközbeni relaxáció vagy szundikálás (ami viszont nem luxus, sőt olykor szükséges lehet): számos kutatás támasztja alá a fizikai és kognitív teljesítményre gyakorolt pozitív hatását egészséges embereknél is. Ez csak látszólag kiesett idő, ami valójában megtérül a nap hátralévő részében. Ha lennének jól működő munkavállalói szakszervezetek, lenne bőven alátámasztó anyaguk, ha érvelni szeretnének a legális (és a termelékenységet is pozitívan befolyásoló) szieszta mellett a munkáltatóknál. A napközbeni pihenő ideális időtartamát 10 és 30 perc közé teszik. (Nálam is ez vált be, de fokozottabb kimerültség esetén ez néha felkúszhat 40-60 percre is.) A 30–60 perces szunyókálás is lehet hasznos, de egyéntől függően (vagy túl későre időzítve) ez okozhat utána rossz közérzetet vagy esti elalvási nehézséget
Folyt. köv. még mindig az alvással
(A fotón: Panninéni elfoglalja szokásos helyét a lábaimnál a délutáni mélyrelaxációhoz /szundihoz)
