Mit tanított ma az életről a hideg és a lábam? – Életgyakorlatok 17.

Mit tanított ma az életről a hideg és a lábam?  – Életgyakorlatok 17.

Két és fél év mezítlábas futás után, amelyben eddig 2 téli időszak volt, azt hiszem ma reggel történt meg először, hogy nem a szokott módon próbáltam visszahozni a lábamat a lefagyásból. Ez eddig úgy nézett ki, hogy a hasi központomból meleget tolok a lábamba, ami hol sikerült, hol nem.

Azt már megtanultam, hogy érdekes módon rövidnadrágban sokkal könnyebb a visszafűtés, mintha fel vagyok öltözve rendesen. A nedves talaj viszont számomra mindenhogyan gyilkos, a kifejezetten rossz keringésű lábfejemből azonnal elvezeti azt minimális megtermelt hőt is, amit nagy nehezen korán reggel összekovácsoltam magamnak.

Ma is nedves volt a talaj, talán 1-2 fokos. Levettem a skinnerst és 500 méter múlva el is tűnt az élet a lábamból. Ha ismered azt az érzést, amikor az elfagyott kezedet véletlenül beütöd valahova, akkor az ilyen. Ilyenkor vissza is szoktam húzni a cipőt, mert a láb nem simán érzéketlenné válik, hanem sírni kell, annyira fáj.

Mégsem húztam vissza a zoknit, hanem tettem egy kísérletet arra, amit Tomi szokott mondani azokban a helyzetekben, amikor épp behisztizek a lábelfagyás miatt. Azt szokta mondani, hogy ő ilyenkor beengedi a hideget a testébe. Számomra egyrészt ezek a szavak nem jelentettek semmit, legfeljebb valami olyan dolognak az „ezoterikus” megindoklását, ami neki alapjáraton is megy, nekem viszont esélytelen, másrészt a kontroll elvesztés és a fájdalom állapotában csak ideges lettem mindig ettől a számomra használhatatlan jótanácstól.

De ma valahogy mégis megérkezett ennek az instrukciónak a megértése a testembe. Nem próbáltam tovább fűtögetve ellenállni a hidegnek, hanem hagytam, hogy bekússzon a csontjaimba. Arra már tűrhetően tréningezve van az elmém, hogy bizonyos szintig képes vagyok akár (számomra) erősebb fájdalmat is érezni és közben mégsem törődni vele. Ez most azon a bizonyos szinten bőven túl volt, de belementem és végül 1-2 perc után megszűnt a keserves érzés a lábaimban és újra lazának és irányíthatónak éreztem.

Mi lehet ebből megtanulni?

Számomra ez annak a zsigeri megerősítése volt, hogy az élettel pont ugyanez a helyzet. Egyetlen lehetőség élhetően élni az életet, ha az ember megérzi, mikor kell kiszedni önmagából az ellenállást a külső vagy akár belső történésekkel szemben és tulajdonképpen beengedni, sőt eggyé válni akár hideggel, meleggel, testi vagy lelki fájdalommal. A lelki és a testi szenvedés is végső soron az elmédben történik, ezért alkalmazhatod ezt a „tréninget" mindkettőre. És éppen ezért, ha akarod, kezdheted akár „lábról" is. 

Ha már Te vagy a hideg, akkor mitől fáznál?

Szeretettel: Szabina

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .