Életgyakorlatok 22. – Biztosan azt érzed, amit érzel?
2011-ben végeztek egy kísérletet bírókkal, akik feltételes szabadlábra helyezésről hoztak ítéletet. A vizsgálatban azt nézték, hogy étkezéssel összekötött rövid pihenő szünetek előtt illetve azok után időzített döntéshozatali ülések esetén milyen arányban hoznak az érintettek számára kedvező vagy kedvezőtlen döntéseket. Az eredmény az lett, hogy a szünetek előtti ítéletek kimutathatóan az átlagos kedvező döntési statisztika alatt voltak, a szünet utáni döntések pedig hozták az átlagot. (https://www.pnas.org/content/108/17/6889 )
Amikor Dr. Lisa Feldman Barrett hivatkozik erre a kísérletre How emotions are made című könyvében (később írok róla egy összefoglalót), felhívja a figyelmet arra, hogy legtöbbször, amikor nem tudjuk a pontos okát a bennünk lévő „érzethalmaznak”, hajlamosak vagyunk azokat a külvilágról szóló információként kezelni, ahelyett, hogy valamiféle szubjektív tapasztalatként értékelnénk. Azaz, ha például ismeretlen eredetű „rossz érzések” vannak bennem egy adott napon valamilyen döntési folyamatban, nagyobb eséllyel fogom az érzéseimet információként a döntéshez kapcsolni, és sokkal kevésbé ahhoz, hogy előtte éjjel alig aludtam egy-két órát. Barrett egyre jobban alátámasztott hipotézise, hogy érzelmeink a test néhány alapvető fiziológiai állapotából erednek, melyek leadott jelzések annak érdekében, hogy a kibillent belső egyensúly helyreálljon. Úgy válnak ezek az állapotok érzelmekké, hogy koncepciókat kapcsolunk hozzájuk attól függően, hol és hogyan nevelkedtünk, mit tanultunk meg róluk, még azt is, hogy mikor mit „illik” érezni. Mások érzelmi állapotát is eszerint ítéljük meg. A probléma ezzel az, hogy sokszor csak körülbelül, vagy még annyira sem azonosítjuk be pontosan, hogy mi is a valódi problémánk érzelmi szinten. A pszichológia, coaching, és egyéb lelki segítő foglalkozások számának boomja is ezt támasztja alá.
Tehát érzelemfelismerő gyakorlatként, tesztként használd most ezt a modellt/diagramot, amit Barrett is használ (eredetileg James A. Russel nevéhez fűződik). Itt két skálából indulj ki egy adott érzelem esetén:
- Mennyire vagy izgatott, aktiválható, energikus állapotban (Russel arousal-nak nevezi)
- Milyen mértékben ítéled meg kellemesnek vagy kellemetlennek ezt az állapotot
Az én kiegészítésem hozzá: próbáld beazonosítani a testedben, hogy hol érzed az adott érzelem lenyomatát!
Már ez a tudatos odafigyelés és egyfajta „rákérdezés” az épp jelenlévő érzelemre nagy segítség lehet abban, hogy egy kis egérutat adj magadnak, mielőtt hagyod, hogy magával ragadjon. Előfordulhat, hogy néha rájössz, a kimerültséged, egy alig észlelt fejfájás, esetleg egy előző napi költekezésed miatti aggodalom az, amit épp „rossz előérzetként” hozzákapcsolsz egy épp most történő eseményhez. Vagy megállapítod, hogy egyik sem a fentiek közül, hanem a veled szemben ülő potenciális szerződőpartnered valóban gyanús viselkedése. Bármi is a végeredmény, a lényeg, így esélyt adhatsz magadnak arra, hogy kevesebbszer essél az automatizmusaid vagy esetleges prekoncepcióid csapdájába.
Ez a gyakorlat hasznos lehet bizonyos döntéshozatali helyzetekben , de egyszerű napi önismereti gyakorlatként is.