Az elérhető önsegítő irodalom, pszichológiai szakrendelések, coach-ok, lelki-szellemi fejlődést ígérő tanfolyamok, módszerek virágzó korát éljük. Mégis nagyon úgy tűnik, hogy amikor valódi változást szeretnénk az életünkben, anyagiak, emberi kapcsolataink, egészségügyi állapotunk vagy az önmegvalósítás tekintetében, mintha az elérhető segítő források száma nem lenne egyenes arányban az ilyen irányú eredményeinkkel. Szerinted miért van ez?

Amikor tisztában vagyunk vele, hogy le kéne fogynunk, nem kéne századjára is ugyanabban a vitában találni magunkat, türelmesebbnek és elfogadóbbnak vagy épp határozottabbnak kéne lennünk, hatékonyabban kéne dolgoznunk, vagy állást változtatni, sportolnunk kéne, nagyobb vagy épp kisebb felelősséget vállalni dolgokban stb., azért, hogy az eddiginél kielégítőbb, örömtelibb életet éljünk, miért marad akár néhány reményteli kísérlet után is végül a legtöbb lényegi dolog változatlan?

Ebben a cikksorozatban ezt a témát járjuk körbe, önmagad és a „sorsod” megértését segítő szempontokat adva, egyben a lehetőségekhez képest gyakorlatias megközelítéssel. Mindezeket reményeim – és igényeid – szerint fel tudod majd használni a saját életed átalakításához.

I. rész: A változás önmagunkban kezdődik. A változás önmagunkban kezdődik?

A változás önmagunkban kezdődik –  ezt mindenki ismeri. De ki az az önmagunk? Amikor ezt a kérdést felteszed magadnak, akkor a változás és az arra való képesség vagy képtelenség egy lényeges eleméhez érkezel. Ugyanis a személyiség, aki vagy, az eddigi életed során felhalmozott emlékek, tapasztalatok, hozott (örökölt) és tanult tulajdonságok összessége, erősen determinálva a neveltetésed, és társadalmi közeg által, ahol élsz. Nevezhetem egónak is, bár én ezt a szót mos csak abban az értelemben használom, ami az eredeti latin szó fordítása is, vagyis egyszerűen: én. Minden, amivel magamat azonosítom, mindaz, amit én-nek gondolok, érzek. Megfosztva minden negatív vagy pozitív előjelétől és ez a cikksorozat erejéig egyben szinonímájaként a személyiség szónak.

Szóval a változás egyik kerékkötője, hogy ez a személyiség ragaszkodik önmagához, akkor is, ha egyébként kényelmetlenek a tulajdonságai és esetleg élhetetlen sorsot generál magának.

Miért ragaszkodik? Mert csak az eddigi tulajdonságaidon és emlékeiden, élettörténeteden, kapcsolataidon keresztül vagy képes definiálni önmagadat.  Egy másik korban vagy másik országban élő, eltérő életkorú és nemű, eltérő családi körülmények között nevelkedett ember teljesen máshogy, egyben hasonlóan szubjektív módon határozza meg önmagát.  Ez a definiált személyiséged egy „biztos pont”, végül is eddig is életben tartott, elhozott idáig, és szeretné felismerni magát másnap is a tükörben. Mert ha nem, az ugye őrület lenne. Tehát van egy nem feltétlenül tudatos félelmünk, ami a személyiségünk megváltoztatására tett kísérleteinket megakadályozza: Ki leszek én mindezek után?  Ha máshogy viselkedem, mit szól hozzám a környezetem? Hülyének fognak nézni? Elhagy a szerelmem? Mi lesz, ha az eddigi kapcsolataim elvárásainak így többé nem felelek meg és esetleg egyedül maradok? Egy csomó, egyébként valódi kockázatot rejtő kérdés.

És mégis, a megoldás része,hogy …  folytatás a Carrie oldalán