Hogyan fejlődj gyorsan a jógában… vagy az életedben – Életgyakorlatok 24.

Hogyan fejlődj gyorsan a jógában… vagy az életedben -Életgyakorlatok 24.

Tegnap Orsival egyéni jógán arról beszélgettünk, hogy az ászana tanulás folyamatában óriási szerepe van annak a típusú intenzív figyelemnek, amelyet ha képes vagy hosszan ráirányítani például egy új mozgásformára, szinte „átmágnesez” a megfigyelt mintázat, és így nagy mértékben meggyorsítja a tanulási folyamatot. Úszni is így tanultam meg nagyon gyorsan, felnőtt fejjel: az edzéseken felül, hosszasan néztem oktató videókat, lassított vízalatti felvételeket és az uszodában a versenyzőket. Közben átengedtem magamon a látottakat finomfizikai érzetek formájában: mintha én csinálnám. Ez az érzés talán arra hasonlít leginkább, amikor annyira figyelsz egy barátodra beszélgetés közben, hogy amikor megvakarja az orrát, te is megvakarod. Annyi a különbség, hogy ez egy tudatosan létrehozott állapot.

Ugyanez a mágnesező hatás működik a személyiség szintjén is, mégpedig akkor, amikor valakit őszintén csodálok a hozzáállása, gondolkodása, önzetlensége, szeretettelisége, képességei, teljesítménye vagy egyéb olyan tulajdonsága miatt, amit a tükörben is szívesen viszontlátnék. (Ebben nem lehet irigység, mert az azonnal eltávolít és vége a figyelemnek). Minden ilyen alkalommal, amikor ezzel az intenzív és csodálattal teli figyelemmel időzöl valakinek vagy valaminek az „erőterében”, egy új, nagyon halvány lenyomat keletkezik benned a megfigyelt dologról. (Ezért sem árt például a jó társaság.)  Még a kutyánkat is szoktam ezzel a módszerrel figyelni. Például a nyújtózkodását, a légzését vagy a totális jelenben létezését. De más állatokat, sőt növényeket is.

Minél többször ismétled ezt, annál határozottabban kezd megjelenni benned is az új mintázat. Ennek semmi köze az utánozáshoz, nem kívülről másolsz, hanem belülről. Mindez inkább – mondjuk úgy- létezési módok megérzése és adaptálása saját magadra.

A folyamat tudatos, de nem erőltetett. Olyannyira nem erőltetett, hogy el kell engedni hozzá még azt is, hogy te most „okkal” figyeled a másikat és hogy ettől vársz valamit. Sokkal inkább fordítva működik: észreveszel valamit, ami csodálatraméltó majd ezen a ponton viszel tudatosságot a folyamatba: a tudatosságot arra használod, hogy fenntartsd vele a figyelmedet és a nyitottságodat. A csodálat végig a megfigyelt dologra, személyre irányul, neked ilyenkor valamennyire „fel kell oldódni”, levéve a fókuszt önmagadról.

A legerősebb akadály az lehet ilyenkor, hogy túlságosan mozdíthatatlannak tartjuk a személyiségünk kontúrjait. Ellenállunk azoknak a hatásoknak, amelyek ezen változtatni képesek, még akkor is, ha látszólag mi magunk akarjuk a változást. Abba a tévhitbe esünk, hogy igen, majd valami megváltozik, amitől én jobban leszek, de az a valami mégsem pont én vagyok, hanem esetleg valami, ami hozzám nagyon közel van, de minimum egy centire. Nehéz megválni a saját ismerős arcunktól. Erre jó gyakorlatok a halállal kapcsolatos meditációk (nevezzük inkább mentális gyakorlatoknak).

A másik akadály a figyelem fenntartásának képessége. Vagyis annak hiánya. Ez koncentrációs gyakorlatokkal javítható.

A harmadik a nyitottság fenntartása, amit hamar bezár a frusztráció, önbizalomhiány. Ezen az önelfogadással kapcsolatos gyakorlatok tudnak segíteni.

Amint ezek az akadályok szűnni kezdenek, a fejlődés –jobban szeretem a változás szót- látványosan felgyorsul.

Ha van kedved, gyakorold, és figyeld mi történik!

Szeretettel: Szabina

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .