Hány négyzetméter a mennyország?

Hány négyzetméter a mennyország?

A vallásos spiritualitással több év hittanra és templomba járás után, úgy kamaszkorom közepére leszámoltam. Gyerekként nem volt számomra semmi egyéb üzenete a bűn- büntetés örök körforgásán és valamiféle félelem alapú erkölcsiségen túl. Az egész egy ilyen inkább doh-, mint tömjénszagú, kényelmetlen, padba kényszerített, rideg, dúrban énekeltszavalt, egyoldalú, a gyermeki szívnek semmiféle melegséget nem nyújtó kötelesség volt.

Volt, hogy az isten szerintem megszánt és ilyenkor küldött két legyet glóriaként keringeni a prédikáló pap feje fölé, vagy láthattam hitoktatót hazudni, plébánost verekedni, vagy a minket a legkisebb csúnyaszóért is büntető öregapámat mise előtt egy olyan húszmásodperceset káromkodni. Ami a vallásosság ügyén nem segített- már ami engem illet-, de legalább emberközeli volt.

Szóval a vallásosság ment, a spiritualitás maradt. Abból is egy ilyen szikár féle.

Ettől függetlenül néha olvasok bibliát, most Húsvétkor a hegyi beszédet kaptam elő, pontosabban kerestem hangfelvételt, hogy tudjak közben a konyhában matatni. Valamiért azt gondolják az ilyen felvételek készítői, hogy szükséges valamiféle idegesítő, de mindenképpen hangos, a mondanivalót szájbarágósan megtámogató zenei aláfestést alákeverni. Mintha anélkül nem lenne elég hatásos. Na mindegy.  A videón felolvasott rész számomra azért átütő, mert olyan jézusi alapkövetelményt fogalmaz meg, ami hirtelenjében egészen kevés négyzetméterre csökkenti a szükséges mennyországi alapterületet.

Hogy is állunk például a haraggal, ugye? Amiben Jézus szerint zéró a tolerancia. Legjobb esetben ismerjük a harag ártás nélküli elvezetésének módját. De hogy meg se jelenjen a lelkünkben alkalmanként? Ha a saját területemmel, a jógával akarom összevetni, ott ugyanilyen szigorú követelményeket szabnak a jámák és nijámák (szabályok), amelyek közül az első helyen van az ahimsa, vagyis a nem ártás. A harag bármilyen formája, akár másokra, akár magunkra irányul, ártásnak minősül. Hogy ebből fizikailag is megnyilvánul-e valami vagy sem, akár erőszak formájában, az csak a harag-skála alacsonyabb vagy magasabb fokát jelöli, de szükségszerűen már a skálán vagyunk. A sértettséget például sokan nem értik ide, pedig az a harag előszobája, valójában a része.

Ahogy keresgettem Máté evangéliumának az ide vonatkozó magyar fordításait, nagyon viccesnek találtam az alábbi lábjegyzetet: * haragszik atyafiára: Későbbi kéziratok hozzáteszik: ok nélkül. Mintha nem hitték volna el, hogy Jézus márpedig a haragnélküliségnél nem adja alább, ezért inkább beszúrtak egy kiskaput azzal, hogy „Figyi, szerintem ez így túl durva, okkal csak lehet már haragudni, nem? Írjuk inkább így.”

Ahhoz, hogy meg se jelenjen bennünk a harag (és nem az elnyomása vagy letagadása miatt), az valami olyan állapotot feltételez, amiben 100% felelősséget vállaltunk az életünkért beágyazva egy határtalan elfogadásba saját magunk és a többi létező felé. Egyben elfelejtve a saját túlzott fontosságunkat. Talán Jézus és a megvilágosodott mesterek élték ezt. De egészen biztosan nem az átlag templomlátogató. Vagy templomkerülő.

De mi van, ha ezt az isten (nem a kereszténység vagy más vallás által kisajátított emberképű, hanem egy sokkal nagyobb volumenű, amit fel sem foghatunk) pontosan tudja. És nem a pokol tüzére akar minket ebben az eleve vesztes játékban küldeni, hanem csak hagy minket játszani. Hagyja játszani az emberi természetet. Aztán ha rájövünk végre, hogy ez tényleg csak egy nagy játék, valódi bűnök és valódi erények nélkül, akkor a harag is okafogyottá válik.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .