Matracpszichológus rovat: Jógapszichológia- terápiás eszközök az órán
Az elmúlt pár jógaórán az életünket összetartó és szétcincáló erők egyensúlyával foglalkoztunk, mindezt beleszőve az ászana gyakorlásba. A jógagyakorlásod kitűnő terep az önismeretre, megismerheted a személyiséged mozgatórugóit, jellemző fizikai, mentális, érzelmi tendenciáidat.
Bizonyos ilyen minták akkor válnak igazán láthatóvá, amikor a komfortzónádon kívülre irányít az élet, vagy egy helyzet. A jóga mozdulatai alapból is ilyen nem szokványos helyzeteket generálnak „kicsiben”, de ebben is vannak fokozatok: mennyire szokatlan vagy nehéz egy póz, mennyi erőt igényel, mennyi koncentrációt, milyen sokáig kell benne maradni vagy épp milyen gyorsan kell egy sorozatban újra és újra összerendezni a testemet.
Az összetartó erőid azok, amelyek segítenek az általad meghatározott mederben tartani az életedet, megőrizni adott helyzetben a tisztánlátásodat és cselekvőképességedet, segít kitartani, vagy épp észrevenni, hogy valamit el kell engedni. Az összetartó erőkre szükséged van, ha figyelmet, időt akarsz szentelni valaminek, végére akarsz érni a feladataidnak, egészséges akarsz maradni fizikailag és mentálisan, vagy el akarod érni a céljaidat. Elképzelheted mindezt úgy, mint a tested-lényed középpontja felé mutató erővektorokat.
Ezzel szemben működnek azok az erők, amelyek a külvilágot mozgatják és igényt tartanak a figyelmedre, idődre, cselekvésedre, befolyásolják az érzelmi és mentális állapotodat, elvárásokat támasztanak, a sajátodtól eltérő életritmusba kényszerítenek. És ide tartoznak a saját belső széthúzó erőid is, amelyek jellemzően a figyelem és koncentráció hiányából, rossz szokásokból, ingerekre vágyakozásból, türelmetlenségből, félelmekből erednek.
A jógamatracon bizonyos típusú gyakorlások képesek „provokálni” ezeket a széthúzó erőket. Például lehet, hogy egy szokásosnál hosszabban kitartott póznál vagy egyensúlyozó gyakorlatok közben feszült leszel, türelmetlen vagy kétségbeesel. Lehet, hogy megjelenik az unalom. Lehet, hogy bizonyos erőgyakorlatok során megjelenik az önbecsmérlés vagy a túlteljesítés kényszere. Lehet, hogy amikor már épp megérkeznél rendesen egy ászanába, beugrik, hogy a gyerek egyest hozott haza az iskolából vagy elfelejtettél leadni egy határidő munkát, és ezzel azonnal le is kapcsoltad az izommunka egy részét.
De ugyanezek a gyakorlatok képesek az összetartó erőidet is felébreszteni attól függően, épp milyen napod van, milyen a gyakorlás módja, intenzitása.
A jógagyakorlásban és az életben is ezek az összetartó és széthúzó erők egyszerre működnek, de mindig eltérő arányban. Hol egyik győz, hol a másik.
Az órákon ezek felbukkanását, erejét és dinamikáját, ciklikusságát figyeljük, tudatosítjuk, de itt nem avatkozunk bele olyasmikkel, hogy például „szedd már össze magad”. A terápiás hatás magából a megfigyelésből és felismerésből adódik. Vagyis itt kezdődik.
Azzal nem érdemes számolni, hogy egyszer csak végül megszűnnek a széthúzó erők az életünkben, hiszen amíg a világ működik és hat ránk, addig ezek az erők jelen lesznek. A mi feladatunk, hogy mindebben egyensúlyt találjunk és az erőkkel való együttműködés lehetőségét.