Most csak egy rövidke elmélkedni való erre a szívecskés hátterű napra. Mit jelent a párkapcsolatokban a „túl” közel? Túl sok közös teret? Túl sok közös időt? Túl sok közös tevékenységet?
Azt gondolom, hogy önmagában egyiket sem jelenti. Annál inkább a köztünk lévő udvariasság és a másik ember teljesen egyedi és egyben tőlünk különböző belső lényével szemben tanúsított tisztelet és elfogadás terének csökkenését. A magától értetődőségnek és annak illúzióját, hogy idővel valamelyest hasonultunk és ezért megspórolhatjuk az empátiát és figyelmet, az udvarias viselkedést a másik irányába. Nők, férfiak egyaránt belecsúsznak a fentieket nélkülöző viselkedésbe. Ezek gyakorlásához el kell újra távolodni egymástól. Pont olyan távolságra, amiben a másik rendelkezésre állásának magától értetődősége megszűnik.
Szóval távolodjunk. Nem érzelmileg. Csak az újra rácsodálkozásra lehetőséget adó megfigyelő állásig. A gyakorlatban ez mindössze annyit jelent, hogy igyekszünk úgy közelíteni a társunkhoz, mint azokhoz a szimpatikus idegenekhez, akikhez szeretnénk közelebb kerülni és éppen ezért egész lényünkkel tiszteletet és kíváncsiságot közlünk feléjük. (Egyébként valamiért a számunkra idegeneket általában előbb részesítünk effajta tiszteletet sugárzó viselkedésben, mint a számunkra legfontosabb személyt).
Szabina