
Sanyi, igazad van!
A jógaoktató válasza
Ha netrobbantó ige még nem jutott volna el hozzád, itt olvashatod, hallhatod.
Amit nyílt levélként válaszolhatok – kizárólag a saját nevemben és elkárhozásom kockázatára, de akinek kedve lesz, majd legfeljebb egyetért- , az pedig ez:
Sanyi, igazad van!
A jóga valóban démon idézés. Hasonló démonoké, mint amilyen a te részlegesen hajazott fejedben is vannak. Amikor ugyanis eljössz jógázni, ahogyan nem fogsz, először is megidézed a tested démonjait. Pl. ha beszarok sem ér le a kezem a földre előre hajláskor, bezzeg Editnek ott mellettem az arccsontja a sípcsontjának lapul. És még a derekad is fáj közben, vagy épp csak simán útban van a hasad. A düh és kétségbeesés démonjai érkeznek ilyenkor, hogy a tested mennyi minden korláttal rendelkezik és mi lesz vele 20 év múlva.
Aztán jön a relaxáció, amiben viszket az orrod vagy szorít az aranygyűrűd, amit elfelejtettél levenni, horkol a szomszéd, a városgazda kint épp füvet nyír, de leginkább képtelen vagy 10 percig kívül és belül mozdulatlan maradni, elöntenek a még ma estig elintézendő dolgok, az irodában is volt egy beszólás amit későn reagáltál le és bénán. Aztán köhögőrohamod lesz és megérkezik az agyfasz démon, hogy te sosem leszel képes relaxálni és átsuhanni érintetlen idegpályákkal az életen.
Vagy a hasztalanság démona, amikor jön a pránajáma, aminek az égegyadta világon semmilyen értelmét nem látod az elején, csak érzed hogy megfulladsz, mert az egyik orrod folyton el van dugulva vagy érzéketlenre zsibbadt a bal lábad.
És ha netalántán meditációra is futja az időből azzal meg aztán megidézed a főgonoszt, mert hirtelen észreveszed, hogy a “főbűnök” nagy részével rendelkezel és egy csomó unszimpatikus érzelmed van, mint irigység, féltékenység, rettegés, harag. Másokkal és magaddal szemben is. Hogy rengeteg megválaszolatlan kérdésed van az életeddel kapcsolatban vagy hogy néha fásult vagy és érdektelen vagy neadjisten pokolba már mindennel.
Így állunk.
És bizony a legtöbb, amit első lépésben tehetsz, mint alvilági jógipréda, hogy ténynek veszed az összes testi-lelki démonod létezését, jó vagy rossz, rájössz, hogy ez is te vagy, az is te vagy, és gondolsz egy nagyot, hogy talán isten találta ki az összes feature-ödet, szimpit és nem szimpit egyaránt. Így talán az egyetlen dolgod, hogy elfogadd őket, hagyd jelen lenni a jógamatracon, figyeld a természetüket, válj velük eggyé olyan mértékig, hogy érzet-darabokra essenek szét, és ha megszűnnek aktuálisnak lenni, hagyd őket menni. És mindeközben kedveld önmagadat.