A “nem tudom” joga

Olyan érdekes, hogy mindig kényszert érzünk, hogy a körülöttünk lévő eseményeket értelmezzük és állást foglaljunk, de legalább véleményt formáljunk. Akkor is ha átlagemberként nem sok tudás vagy tapasztalat van a birtokunkban bizonyos témákban.

Koronavírus, 5G, élet a halál után stb.

Ha már elkezdünk olvasni, akkor is szelektíven, egyoldalúan  informálódunk. A netes beállításaink ezt amúgy is megkönnyítik, mert a preferenciáinknak megfelelő forrásokat fog feldobni. Aztán osztogatjuk tovább a félinformációkat, valódi és valódinak hitt szakértők , “beavatottak" állásfoglalásait.

Miért nem élünk néha a “nem tudom” jogával? És gondolunk bele abba, hogy mennyi mindenről még csak nem is tudjuk, hogy nem tudjuk.

Azért nem élünk vele, mert akkor a világ kevésbé biztonságossá válik számunkra? Ha önkéntesen belecsempészünk a világképünkbe fekete lyukakat, akkor azt érezzük, hogy elveszítjük az irányítás és tervezés képességét? És félni kényszerülünk?

Igen.

Megoldási javaslat?  

A tudásunk hiányosságának elfogadása.

A lehetőségeink korlátozottságának elfogadása, hogy ezt a hiányt maradéktalanul betöltsük.

A sebezhetőségünk, nem-mindenhatóságunk elfogadása.

A félelem, mint érzelem elfogadása.

A lelki és mentális rugalmasságunk kifejlesztése.

Meglátni, megérezni a “nem tudom" felszabadító erejét.

Szabina