A “nem tudom” joga
Olyan érdekes, hogy mindig kényszert érzünk, hogy a körülöttünk lévő eseményeket értelmezzük és állást foglaljunk, de legalább véleményt formáljunk. Akkor is ha átlagemberként nem sok tudás vagy tapasztalat van a birtokunkban bizonyos témákban.
Koronavírus, 5G, élet a halál után stb.
Ha már elkezdünk olvasni, akkor is szelektíven, egyoldalúan informálódunk. A netes beállításaink ezt amúgy is megkönnyítik, mert a preferenciáinknak megfelelő forrásokat fog feldobni. Aztán osztogatjuk tovább a félinformációkat, valódi és valódinak hitt szakértők , “beavatottak" állásfoglalásait.
Miért nem élünk néha a “nem tudom” jogával? És gondolunk bele abba, hogy mennyi mindenről még csak nem is tudjuk, hogy nem tudjuk.
Azért nem élünk vele, mert akkor a világ kevésbé biztonságossá válik számunkra? Ha önkéntesen belecsempészünk a világképünkbe fekete lyukakat, akkor azt érezzük, hogy elveszítjük az irányítás és tervezés képességét? És félni kényszerülünk?
Igen.
Megoldási javaslat?
A tudásunk hiányosságának elfogadása.
A lehetőségeink korlátozottságának elfogadása, hogy ezt a hiányt maradéktalanul betöltsük.
A sebezhetőségünk, nem-mindenhatóságunk elfogadása.
A félelem, mint érzelem elfogadása.
A lelki és mentális rugalmasságunk kifejlesztése.
Meglátni, megérezni a “nem tudom" felszabadító erejét.
Szabina