Jóga – Mezítláb – Minimaraton
Szóval végül minden baljós előjel ellenére, fogta magát a lábam és megcsinálta. Ha huszonpár évvel ezelőtt, amikor éppen sportolhattam is volna, de nem tettem, a teljesen tónustalan kamasztestemben ücsörgő jótanuló, abszolút a külső elvárások mentén haladó jókislánynak megmutatják 38 éves önmagát- mondjuk ezen a minimaraton finish fotón-, kábé annyit mondott volna, hát… ez elég gáz…meg nem is lehetséges. De legalább is érdektelen lett volna. Sosem volt kedvem igazán fizikai erőfeszítéseket tenni, futni pláne, inkább a kényszer hozta azt is, amikor az egyetemen már eléggé szétcsúszott testemet végül elküldtem jógázni a “K” épületbe. Innen javultam.
Versenyezni meg olyannyira nem volt kedvem sosem, hogy tulajdonképpen most szombaton volt az első életemben. Úgy 50 % esélyt adtam neki, hogy sikerül lefutnom a távot. A meleg, az edzettségemet illető kérdőjeleim és az első bálozó státuszom miatt. A mezítláb futás a Budaváriról ragadt rám, aki a térdszalag szakadását és a lúdtalpát rehabilitálta vele. Nekem akkoriban, amikor még közel s távol nem voltunk a szorosabb ismeretségtől, csak egy különcködő elfoglaltságnak tűnt. Igazából nem is emlékszem, miért is álltam neki. De az megvan, hogy minél többet futott mellettem (én akkor még cipőben), annál inkább elkezdte égetni a cipő a lábamat. Így egyszer csak már nem volt rajtam cipő.
Most már bárkinek szívből ajánlanám, mert ez tulajdonképpen egy gyógyfutás. Akármennyire is nem annak tűnik elsőre. Óriási stabilitást és alkalmazkodóképességet ad az egész testnek. Főként ha a téli edzéseket is hozzávesszük. Nekem talán annyival könnyebb volt megtanulni, amennyi testtudatosságot a jóga kölcsönzött az évek során, de mivel nincs összehasonlítási alapom, még csak nem is biztos, hogy ez így van. Ráadásul valami evolúciós gebasz folytán inkább kicsi és keskeny a lábfejem a magasságomhoz képest, ez meg kifejezetten hátrány. Az viszont feltétlenül igaz, hogy a mezítláb futás a kiterjesztett jógagyakorlásom lett. Ha egyszer kipróbálod, megérted, miért. Ugyanis sosem tudsz rutinból futni, bármit elszórhatnak az előző naphoz képest az egyébként bejáratott útvonalon. Mindig szigorúan a jelen pillanatban kell lenned, figyelni a terepet és igazítani hozzá a testedet, a szemedet, a légzésedet. Cserébe minden futás végére egy kisebb vagy nagyobb újjászületésben lehet részed 😊.
Tudom, már sokan várjátok a mezítlábas workshopot, érkezik hamarosan, figyeljétek a híreket.
Addig is szép nyarat.