Patandzsali és a Metallica – avagy uralod-e az életed?

Patandzsali és a Metallica – avagy uralod-e az életed?

Volt a napokban egy csoportos eszmecserénk fb-on pár ismerőssel arról, kinek milyen fiatalkori zene-trauma kísérti még a mai napig is az elméjét, amikor felügyeletlenül hagyja azt, és valami csodálatos feltételes reflex szabadjára bocsájtja például azt, hogy: „…Jaj úgy élvezem én a strandot…”(azonnal elnézést, ha ez valakié).

Hogy jön ide Patandzsali aki egyáltalán ki az?!

Patandzsali jóga szútráit az jógairodalom alappillérei között találjuk. A jógára vonatkozó nagyon tömör kijelentések és gyakorlati útmutatások gyűjteménye. Annyira tömör, hogy aztán további irodalomhalmaznak kellett keletkeznie a kifejtésére, magyarázatára.

És úgy jön ő ide, hogy ebből a fb- csevejből szerintem sikerült kipattintanom egy idevágó lehetséges, huszonegyedikszázad-konform magyarázatot az írás két (második és ötödik) szútrájára.

Ez az eredeti két  szútra  (vagyis azok egyik fordítása) így hangzik:

  1. A JÓGA AZ ELME GONDOLATHULLÁMAIN VALÓ URALKODÁS
  2. ÖTFÉLE GONDOLATHULLÁM VAN, NÉMELYIK FÁJDALMAS, A MÁSIK NEM

Ha még soha nem foglalkoztál jógával, és ezek alapján akarnád elkezdeni, azonnal megértheted, miért is kellett ezekhez komplett magyarázó-irodalmat kreálni.  Most megpróbálom az ehhez a két aforizmához tartozókat röviden összefoglalni.

A jóga állapota tulajdonképpen az, amikor képes vagy irányítani a gondolataidat, sőt mi több, leállítani azokat, a tudat összes többi rezdülésével együtt. Vagyis uralod ezáltal az érzelmeidet, szokásvilágodat, tulajdonképpen az egész életedet bevonhatod így az irányításod alá.

Az ötödik szútra a gondolataink és a gondolatainkhoz kapcsolódó állapotaink minőségéről szól, amik lehetnek kellemesek vagy kellemetlenek. Az ember alapvető tendenciája,hogy szabaduljon a kellemetlenektől és behúzza a kellemeseket. A jóga ennél tovább megy, az igazi szabadság abban áll, hogy a kellemesektől is képes vagy megszabadulni és “egykedvűvé” válni, ami nem ilyen irodalmi spleenbe hajló egykedvűség, hanem egy zavartalan egyensúlyi, harmonikus állapot.

A szútra magyarázatok szerint a jóga állapota eléréséhez érdemes azt a sorrendet követni, hogy először cseréljük le a fájdalmas  gondolatokat fájdalmatlanokra – vagy akár egy rossz szokást először egy jobbra – , aztán szüntessük meg a kellemes gondolathullámot vagy szokást is. Ha rögtön a fájdalmasat akarod lelőni a semmibe, az általában kudarcot vall, mert az mindig sokkal intenzívebb, mint a kellemes. Ezt általában is tapasztalhatod, hogy a jókedvet sokkal könnyebb letörölni az arcodról, mint a rosszat. Tehát először kell egy “csere”, amivel már oldod a tudat rögzítettségét, utána a kellemes állapotból könnyebb a teljes elcsitulás. A cél, hogy előbb-utóbb te magad képessé válj a tudatod fókuszát váltogatni vagy épp tökéletesen fókusztalanná tenni, szándékod szerint.

Az ezt megelőző cserének olyannak kell lenni, aminek a végeredménye ugyanazt az állapotot hozza, mint amire a fájdalmas menet irányul. Hogyan lehetséges ez?

Nézzünk egy példát.

Rettegsz a közönség előtti szerepléstől, márpedig pénteken céges prezentációt kell tartanod. Ez egy fájdalmas hullám. Az emögött húzódó negatív gondolathullám lehet pl. az, hogy félsz a beégéstől (elrontod, visszakérdeznek és nem tudsz válaszolni, belegabalyodsz, ömleni fog rólad a víz stb). A beégéstől való félelem alapja pedig lehet a kirekesztettségtől, ezáltal elmagányosodástól való félelem, vagyis a megsemmisülés, egy képzetes haláltól való félelem (szerintem szinte minden félelmet vissza lehet idáig vezetni). A menet fájdalmas, de a rettegés gondolat- és érzelemhullámával valahol tudattalanul az a célod, hogy készenlétbe tedd magad minden eshetőségre, hogy megvédhesd magad. Tehát az állapot elvi “jutalma” a biztonságba helyezés. (Eddig remélem követhető, de kommentben nyugodtan kérdezzetek vissza).

Mi ebben az esetben a  pozitív csere-gondolathullám, aminek az eredménye szintén a biztonság?

Két választásod is lehet. Az egyik, hogy egyszerűen elképzeled magadat minél gyakrabban ezekben a helyzetekben, ahogy sikeresen teljesítesz, sziporkázva előadsz, magabiztos vagy és kompetens meg minden, száraz hónaljjal. Ezzel új mintázatokat kezdesz magadban kiépíteni, melyeket ha képes vagy hitelesen megélni magadban, tényleges változást hozhatnak létre.

Ennél kicsit haladóbb szint, amikor azzal hozod létre a belső biztonságod érzetét, pozitív hullámát, hogy felismerteted magaddal: nincs vesztenivalód. Megállapítod, hogy készültél, minden tőled telhetőt megtettél, megteszel (amit a körülmények és aktuális állapotod lehetővé tettek/tesznek), ha ez mégsem lenne elég egy sikeres prezentációhoz, akkor azt elfogadod, hogy ok, történhet ilyen is, legfeljebb amin még lehet, változtatok, de onnantól elengeded az egészet. Ha emiatt bárki is megvetne, elfordulna tőled, azzal meg amúgy sincs sok dolgod. Nem az a lényeg, hogy megmagyarázd, hogy a kudarcból is még kisülhet valami jó, hanem mindössze annyi, hogy érezd, bármi történik, úgy igazán nem számít. A “nagy egész” szempontjából nem számít. Az élet nevű bábszínházban volt itt egy ilyen miniatűr műsorszám, de ez a lényem magját nem igazán érinti. Elfogadom magam. Úgy nézek magamra, mint a felhőkre az égen. Ilyen vagy olyan formájú épp, de sosem szúrsz ki olyat, hogy jé, hibás vagy csúnya felhő. Olyan, amilyen. Aztán megyek tovább, jöhet a következő jelenet. Játszhatok bénát is és profit is. A lényeg, hogy játék. Ettől azonnal biztonságban érzed magad. Sőt felszabadít.

Mindkét módszert kipróbálhatod. Rossz szokás esetén kísérletezz, milyen más tevékenység juttat el ugyanabba az állapotba, mint mondjuk a kényszeres evés (biztonság, nyugalom, életteliség, magasabb energiaszint). A szokásoknak szerintem egy külön fejezetet kell majd szentelnem, de ugyanide tartozik. A rossz, fizikailag vagy érzelmileg pusztító szokás, mint fájdalmas hullám lecserélése fájdalmatlanra (mondjuk az evést egy rövidke alvásra, relaxációra) az első lépés. Amikor pedig már tudatosan tudsz szokásokat felvenni és letenni, (akár jó akár rossz szokás) akkor amikor te akarod, már nagyon jó helyen jársz.

Ha sikeresen tudsz ilyen módon tudatosan tudatállapotot váltani, a következő lépés, hogy már nem is rakosgatod magad a sötét oldalról a világos oldalra, hanem egyszerűen csak megállítod az agyalást, és mész egyik jelen pillanatból a másikba, pozitív vagy negatív elvárások nélkül. A gondolkodást természetesen használhatod az életben való tájékozódásra, kell is, de leállítod, amikor épp nincs rá szükséged. A gondolkodás helyébe ilyenkor az érzékelés lép.

És akkor térjünk vissza az első bekezdés  nem túl szofisztikált, ám kockázatmentes mintafeladatához: Amikor hátbatámad fájdalmas gondolathullámként például az “ az az egy fontos, legyetek jók most” vagy  “hull az elsárgult levél”, esetleg “tágas égen andalog”, először csak cseréld le Metallicára (vagy kinek mi, haladóknak mantra). Aztán szüntesd meg a Metallicát is.

Ez a jóga 😊. Van még kérdés?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .