Életgyakorlatok 14. Elengedés és elfogadás helyett – megoldatlan élethelyzetek egy más megközelítésben

Életgyakorlatok 14.

Elengedés és elfogadás helyett… – Megoldatlan élethelyzetek egy más megközelítésben  

Engedd el! Fogadd el! Az a gyanúm, hogy ezeket a ma oly gyakran használt divatos felszólításokat mindenki érteni véli és valójában szinte senki nem képes eleget tenni nekik.

Elengedtél valaha haragot, neheztelést, de akár problémás vonzódást valaki iránt csak felszólításra? Akár önmagad felszólítására? Hiába tudtad pontosan, hogy például a haragod értelmetlen, „retorzióval” nem feloldható vagy hogy csak magadat mérgezed vele.

Fogadtad már el valaha a saját magad megváltoztathatatlan sötét foltjait ugyanilyen módon? Csak egy elhatározással? Azonnal és őszintén és véglegesen?

Ugye nem túl gyakran?

Miért nem működik? Azt gondolom, azért, mert mind a kettő folyamatról azt hisszük, hogy aktív cselekvés. Hogy ez egy mentális vagy lelki csinálás. Ami eredményre vezet. És van még egy óriási nehézség: amikor ilyen utasításokat adsz magadnak, az nagyjából úgy néz ki, mint amikor a hajadnál fogva szeretnéd felemelni magad. Az ilyenfajta kontrollálló-kontrollált viszony megoldhatatlan egyenlet. Ugyanabból a tudatállapotból szeretnéd a problémát megoldani, ami ellen épp küzdesz. Ez nem igazán fog menni.

Már ezerszer elhatároztad, hogy lefogysz. Aztán ugyanennyiszer megpróbáltad elfogadni, hogy akkor viszont jó vagyok így. És aztán egyik sem sikerül, hanem ülsz folyamatosan egy ilyen nyomasztó érzelmi tér-szeletben.

Már ezerszer megbeszélted magaddal, hogy nem tudok kilépni a boldogtalan házasságomból, mert …tetszőleges indok behelyettesíthető…, hanem elfogadom a másik embert, a helyzetet, és benne magamat olyannak, amilyen. Látszólag sikerült, csak a heti 40 órás munkaheted valahogy kibővült 50-re, esetleg magasabb lett a vérnyomásod.

A pszichológusoddal, könyvekkel, a barátnőddel már rég kielemezted az okát egy állandóan visszatérő viselkedésednek, érzelmednek és a megértés mégsem hozott sem valódi változást, sem valódi elengedést.

A saját tapasztalatom az, hogy mind az elengedés, mind az elfogadás sokkal inkább végeredménye más folyamatoknak, mint használható technika. Akármennyire is kellemes atmoszférájú  és megoldás szagú szavak ezek.

Oké, de akkor mi marad számomra, amikor van egy állapot, érzelem, helyzet amiben cselekedni nem tudok, elfogadni nem tudom, még akkor sem, ha megértettem?

A tudomásulvétel.

Miben más ez, mint az elfogadás vagy az elengedés? Abban, hogy ebben nincs szándék. Nem akarom elfogadni, nem akarom nem elfogadni. Nem akarom elengedni, nem akarom megtartani sem. Csak megállapítom, hogy ez történik és figyelem. Ebben az állapotban nincsenek erővektorok, amikkel hatást szeretnék gyakorolni vagy gyakoroltatni magamra. Nem várom azt sem, hogy a figyelemtől megváltozik bármi. Nem sandítok közben az órámra, hogy jó, de mikor már?!. Ez nem más, mint a tökéletes tehetetlenség elfogadása. Hogy „basszus, nincs mit tenni!” (Nem számít, hogy valaki más biztosan tudna, ez itt és most fikció, az számít, te mire vagy képes jelenleg, fizikailag, érzelmileg.) Ezt már el tudod fogadni, nem azért, mert ez elfogadható, hanem mert ez VAN.

Ha ide eljutsz, bekúszik valami felszabadító érzés. Minél többször gyakorlod, annál gyakrabban. Ebben a felszabadulásban – de akár nevezhetném tágulásnak is, mert van, aki így írja le ezt az élményt – pedig elkezdenek megjelenni újszerű ötletek, nézőpontok, lehetőségek. Mintha egy nagyobb megoldó-készlethez lenne hozzáférésed.

A nehézsége abban áll, hogy itt őszintén nem akarhatsz semmit. Ez pedig együtt jár szükségszerűen egy összezavarodottsághoz hasonlító érzéssel és azzal, hogy elengedned a kontrollt. Ezt el kell tudnod viselni. Vagy inkább megszokni.

És persze ez nem jelenti azt, hogy az összes önismereti, önfejlesztő technika, terápia hasztalan lenne. Ez inkább azok mellett és azokon túl van, amikor úgy érzed, még mindig nincs megoldás. Pont a „nincs megoldás” őszinte megélése által generált összezavarodottság ereje az, ami új lehetőségeket nyit meg benned.

Szeretettel: Szabina

Fotó forrása-klikk

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .