Hogyan lesz a negativitásodból üzemanyag a boldogságodhoz? – Életgyakorlatok 19.

Hogyan lesz a negativitásodból üzemanyag a boldogságodhoz? – Életgyakorlatok 19.

Átlagosan 2-3 évente esik meg velem, hogy taknyolok egy kiadósat. Tegnap volt a menetrend szerint esedékes esés ( 😊 magyar nyelv). Az „ugrás” vezényszót tanítottam a kutyának, vagyis hogy ugorjon át egy akadályt. Nos, Tessának sikerült…

Ilyenkor cserébe (most épp egy lenyúzott és bedagadt sípcsontért) mindig eszembe jut valami használható.

Először is az, hogy kislány, figyelj!

Aztán az, hogy micsoda élességet képes produkálni az elménk vészhelyzetekben, például esés közben. Bizonyos típusai a negativitásnak kifejezetten élesítenek , energetizálnak minket. Például balesetveszélyben nagyon sokan képesek vagyunk azonnali jó döntéseket hozni vagy egzisztenciális, esetleg párkapcsolati válságban összerántani magunkat és egy viszonylag magas energiaszinten működni. Ilyenkor sokszor még az is megtörténik, hogy az ego mintha odébbállna és átadná a helyet valami bölcsebb irányító erőnek.

Ha megfigyeled, a negativitásból mindig nagyobb és gyorsabb energia származik – legalábbis rövidtávon -, mint a pozitív motivációból. Ha félsz, az sokkal intenzívebb energia, mint ha épp szülinapi tortát sütsz a számodra legkedvesebb személynek.

Ez az ábra jutott erről eszembe:

Ahol jelen esetben a negativitás a magasabb frekvenciájú hullám, a szélesen elterülő pedig a pozitív motivációból szerzett energiát jelképezi. A negativitás valahogy „sűrűbbnek”, intenzívebbnek érződik, a pozitív inkább olyan puhán hullámzó. Ezt nyilvánvalóan a biológiánk is támogatja, hiszen a negativitás valahol mindig félelemben gyökerezik, ami pedig a túlélési ösztöneinket kapcsolja be és ennek szükségszerűen magas energiaszinten kell megvalósulnia. (Például a mókusban, akit Tessa a parkban célba vett.) Ha életet mentünk, magunkét vagy a másét, ez mindenképpen jól van így, ám ha ez nem alkalmi állapot, hanem szinte folyamatos (lásd állandó stressz), azzal hosszú távon kisebb-nagyobb pusztítást végzünk magunkban, és sokszor a környezetünkben élőkben is. Úgy, mint ahogy a fenti ábrán rajzoltam, ez az energia nem igazán tartós, és végül kimerülünk teljesen testileg és lelkileg is.

Akkor miért van az, hogy mégis a legtöbb ember vészhelyzeten kívül is így éli az életét? Azaz a negativitás – félelem, harag, kisebbségi érzés, féltékenység, panaszkodás stb. – energiájából táplálkozik, hogy legyen ereje a következő naphoz is.

Egyrészt azért, mert az életünk során gyakran olyannyira elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal, hogy nem tudunk már jó célokat vagy egyáltalán célokat kitűzni, amiket fókuszba tehetünk és kinyerhetjük belőlük a megmozdító életerőnket, továbbá ami mellett a kellemetlenségek másodlagossá válnak. Így a nemszeretem események könnyen elviszik a figyelmünket az amúgy sem határozottan kijelölt utunkról.  Másrészt építeni mindig nehezebb, mint rombolni, azaz valaminek a rombolásából nyert energiához lényegesen egyszerűbben jutunk hozzá, mint ugyanannak a dolognak a megépítéséből. Így ha céltalanok vagyunk, vagy „hamis” célok szerint élünk, a legkönnyebb energianyereség törvénye szerint fogunk tudni életben maradni. Ez végső esetben lehet akár a drog vagy az alkohol, de még az őrület is.

Megoldás:

Vissza kell bontani magunkat darabokra és aztán „újrarakni”.  Ehhez sokszor segítség kell, ami lehet egy vagy több segítő személy, önismereti módszerek, meditáció stb. Ez szinte mindig fájdalmas út, attól függően mekkora mértékben voltunk eddig őszintétlenek magunkhoz. Néha az eddigi életünk felborítás is lehet az ára.

Ha már találtunk olyan dolgot, amiért érdemes élnünk, még akkor is ott vannak jól bejáratott utakként az eddigi tudatos vagy öntudatlan energiaszerzési szokásaink (kritizálás, dühöngés, rettegés). Ezekkel munkánk van, mert ahogy az a szokások szokása 😊, kitaposott nyomvályúként húznak vissza minket a régi megoldásokhoz. A munka itt a negatív minőségek elfogadása és integrálása önmagunkban. Nem lehet őket erőszakosan helyettesíteni, kicserélni pozitív minőségekre például figyelemeltereléssel, mert az mindössze elfojtáshoz vezet.

Helyette megosztok erre egy technikát:

  • Kényelmes ülő vagy fekvő helyzetbe helyezkedj el.
  • Vegyél néhány mély lélegzetet, aztán csak tedd kényelmessé és szabaddá a légzésedet.
  • Hozd be a tudatosságodba a te saját jellemző negatív érzésedet. Ha több van, válaszd ki a jelenleg legintenzívebbet. Bűntudat nélkül, anélkül, hogy kielemeznéd, vagy gondolkodnál rajta vagy lefuttatnád magadban a hozzá tartozó történeteidet, csak figyeld és érezd. Engedd meg magadnak, fogadd el, hogy ez is Te vagy, ne legyen ellenállás benned. A dolog benned van, ezen az erkölcsi ítélkezésed sem fog segíteni. Sőt, ha bűntudatod van, esetleg még a bűntudatod miatt is bűntudatod van, akkor a bűntudat érzésével tedd ugyanezt. (A címkét, hogy egy érzés negatív vagy pozitív csak mi tesszük oda. A negativitásnak épp olyan intelligenciája van, mint a pozitivitásnak. A helyzetektől, társadalmi és kulturális elvárásoktól és egyéb kontextusoktól tesszük függővé, melyik címke kerül rá egy-egy érzésre.)
  • Juss el odáig, hogy csak egy fizikai érzetként van jelen bármilyen negativitás, gondolat nélkül. Maradj így legalább 5 percig, addig kell eljutnod, hogy már nem érzékeled az érzés előjelét, csak az erejét, intenzitását. Ezt csak a gondolatok elhagyásával tudod megtenni.
  • Majd lassított mély belégzések után tartsd bent a levegőt és közben kezdd el koncentrálni, még jobban tudatosítani magadban ezt az érzést, érezd a levegő benntartása alatt a negativitás erőteljes energiáját.
  • Kilégzés: érezd, hogy ezt a most már „minőség nélküli” energiát „kitolod” vagy inkább „kiterjeszted” magadból, azzal az elhatározással, hogy áramoljon oda, ahol erre szükség van.
  • Ismételd legalább 10-szer.

Nevezhetjük ezt a negatív energia transzformációjának,  de úgy érzem, pontosabban fejezi ki, ha azt mondom, ez egy „minőségtelenítése” a negatív erőnek. Ha a gyakorlatban a negativitást pozitívvá akarnánk „átképzelni”, azzal megint a kettősségek és címkék birodalmában találnánk magunkat, ahelyett hogy az egységesség és integrálás felé mozdulnánk. Az energiáink csak az egységességben fognak igazán egy irányba és hatékonyan mozdulni.

Tehát ha már van célod – pozitív motiváció -, amiért egyáltalán hajlandó vagy energiákat mozgósítani (ne szégyelld, ha ez most épp egy külső, anyagi vagy látszólag önző cél tud lenni, nem ez a lényeg), akkor ehhez tedd hozzá azokat az energiákat is, amik a negativitásod integrálásából származnak. Ekkor a fenti ábra valami ilyesmivé változik:

Szeretettel: Szabina

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .