A boldogság világnapjára

A boldogság világnapjára

Állítólag ma van a boldogság világnapja. Olvasom, hogy „az ötlet az ENSZ-től származik, célja pedig, hogy ráirányítsa a figyelmet a vidámság, a magunkhoz és egymáshoz való pozitív viszonyulás és a kedvesség fontosságára.” Nagyon vicces, hogy szerintük erre rá kell irányítani a figyelmet, szerintem az összes ember élete ekörül forog, mindegy egyes nap. A következő ilyen kitalálmány lehetne a világ világnapja és akkor megérkeznénk.

Nade. Ma ez a frizura ébresztett a tükörben, amin nagyon jót szórakoztunk így korán reggel. A boldogság ott van például ezekben a jelentéktelen dolgokban. Az életben annyira kínosan kevés a „nagy esemény”, amelyekhez (leginkább a jövőben bekövetkező) boldogságunkat kötjük, és annyira kevés az értelem, amivel felruházni szeretnénk, hogy attól a bizonyos általunk megfogalmazott élet értelmétől aztán megérkezzen a boldogságunk is. Az életnek feltehetően semmilyen olyan értelme nincs, amit mi emberi elmével felfoghatnánk. Az egész létezés annyira meghalad minket, hogy kár ebből a feltételezett értelemből eredeztetni a boldogság forrását… És itt most le is állítom magam, mert egy könnyed szombat esti posztra készültem, és innentől a feneketlen rész következne és még a tojáskrémet is el kéne készíteni a vacsorához.

Szóval megpróbálom egy egész rövid bekezdésben összefogalni a mondanivalót: Nem leszel boldog külső körülményektől, mert csak töredékére van hatásod és nem leszel boldog a pozitív gondolatoktól sem, mert mindig lesznek események, amiben sosem lesz semmi pozitív (pl. meghal valakid). A boldogság nem jön, hanem van. Akkor, ha kiveszed magadból az ellenállást az élettel szemben. Vagyis nem állsz ellen az örömteli dolgoknak sem és akkor sem, ha beköszönt a fájdalom. Befogadsz és átegendsz magadon jót és rosszat is. A boldogság egyik definíciója lehetne ez: ellenállásmentesség.

Szeretettel: Szabina

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .