Lézer-e az elméd vagy diszkógömb? Avagy hogyan hívd elő a benned élő zsenit – Életgyakorlatok 20.

Lézer-e az elméd vagy diszkógömb? Avagy hogyan hívd elő a benned élő zsenit – Életgyakorlatok 20.

Ilyen reklámot dobott fel az imént a kalóriaszámláló app-om:

Egy számítógépes játékba ágyazott fitness app, aminek a lényege, hogy felvéve a VR szemüveget meg valami érzékelő kütyüt a kezedre, elindítasz egy játékot, amire előzetesen beállítottál egy edzéstervet. Úgy fut le a játék – ha jól értelmezem -, hogy nagyjából a kívánt edzést lenyomjad a végére. Van lövöldözős, kardozós, ütögetős, íjazós, guggolós, ugrálós, légboxos, valami hozzárendelt (egyébként elég gagyi) virtuál környezetben.

Látszólag ez milyen nagyszerű és kreatív ötlet és mielőtt ezt az egészet kiforgatnám a sarkánál fogva, leszögezem, hogy a fizikai semmit nem csináláshoz képest ez még mindig nagyon szuper, főleg ha nincs lehetőséged kimozdulni.

Viszont. Vizsgáld meg, elhagyják-e olykor (vagy gyakran) a szádat az alábbiakhoz hasonló mondatok:

„Folyton kimerült vagyok és szétszórt az agyam”,

„Semmihez sincs kitartásom”,

„Csak zenével a fülemben szeretek futni”,

„Elég rosszul alszom”,

„Nem érkeznek megoldások az életem problémáira.”

„Én nem tudok otthon egyedül nekiállni tornázni”,

„Nem bírom az egyedüllétet”,

„Nem értem, hogy miért történik velem mindig ez és ez”.

Elsőre talán nem látszik az összefüggés e mondatok között, ám mégis van bennük közös nevező. Ez a közös nevező pedig egy olyan okhoz kapcsolódik, amely miatt a fentihez hasonló fogyasztói termékekből napjainkban kínálat keletkezhetett.

A kapcsolat az, hogy egyre több külső ingerre van szükségünk ahhoz élőnek érezzük magunkat, és hogy energiát tudjunk mozgósítani. Önerőből egyre kevésbé működik ez.

Emellett rettegünk – többnyire öntudatlanul – attól a belső csendtől és ürességtől, amivel akkor kell számolnunk, amikor abbahagyjuk a napi fizikai és mentális tevékenységeinket. Félünk azoktól a mélyből feltörő érzésektől és gondolatoktól, amikről tudjuk, hogy utolérnek minket, amint elkezdünk csendet csinálni magunk körül. Aki nagycsaládos vagy  a munkájában széthajtja magát azt mondhatja most, „ugyan, én majd meghalok egy kis csendért”, de ez csak olyan illúzió minthogy szauna után vágyjuk a jeges medencét, ám ha benne kéne maradni még úgy két órát, az már nem lenne annyira komfortos.

Rettegünk az unalomtól, a monotonitástól. Mert az egyenlő semmivel, tehát a halállal.

Kerüljük a kapcsolatot önmagunkkal, eltereljük a figyelmet, mert nem tetszünk eléggé önmagunknak.  Így aztán elkezdjük külső ingerekkel feltölteni az érzékeinket. Még sport közben is, ahol például a sérülésveszély elkerülése végett sem ártana jelen lenni és kapcsolatban maradni legalább a testünkkel.

A sok inger látszólag élettelivé tesz, ám ez a koffein által kölcsönzött, átmeneti és függőséget okozó energiához hasonlít. Idővel egyre több egyidejű ingerre lesz szükséged, hogy a szabad receptoraid ne unatkozzanak.

A valóságban ugyanakkor az történik, hogy folyamatosan elkezd elcsökevényesedni a fókuszáló képességed, a figyelmed szétszóródik apró darabokra, mint fény a diszkógömbön. Nem leszel képes sem mentális erőt kifejteni, sem a koncentrációdat fenntartani és ezzel együtt a kitartást igénylő cselekvések, elhatározások, célok egyre elérhetetlenebbnek tűnnek számodra.

Mivel a sok benyomásra tudatosan és tudat alatt is reagálsz, próbálod feldolgozni, előbb-utóbb energetikailag leamortizál, kimerült leszel.

A feldolgozásnak folytatódnia kell éjszaka, ezért az alvásod sem lesz pihentető.

Külső motiváló inger (pozitív vagy negatív) nélkül egyre kevésbé leszel képes nekiállni dolgoknak, például tornázni.

Egyre nehezebben bírod az egyedüllétet, mert az belekényszerít a csendbe, (a semmibe, halálérzetbe) és a benned lévő növekvő rendetlenséggel való szembesülésre.

Mivel elveszíted a figyelem képességét, az életedben gyanúsan hasonló események ismételgetik magukat. Ennek oka, hogy nem marad rálátásod a szokásvilágodra, ezzel elveszítve az irányító képességedet is felette.  Így pedig öntudatlan és automatikusan ismételt cselekvési, érzelmi és gondolati minták határozzák meg az életed forgatókönyvét. Ez szükségszerűen fájó ismétlődésekhez vezet.

Ha telítve vannak az érzékeid, telítve az elméd, ráadásul szokás alapú tartalmakkal, a kreativitásodnak már nem sok tér marad. Így aztán az életed nagy megoldásai is váratnak magukra…

Lehetséges ezt a lefelé örvénylő folyamatot megállítani, sőt, visszafordítani?

Igen. Bár a befektetett munka nagyjából úgy aránylik az eddigiekhez, ahogy egy meredek hegyoldalban leszánkózol vs vissza kell mászni a hegytetőre, szánkóstul. A módszer nagyon egyszerű, viszont energiaigényes: fokozatosan elkezded csökkenteni az ingereket az életedben, egészen kis lépésekben. Például nem nézel meg azért egy gagyi filmet lefekvés előtt, mert már máshoz nincs erőd, hanem csak fogod magad és lefekszel. A következő futásodhoz nem viszel fülest, hanem a lélegzetedet figyeled. Néha tudatosan válaszd az egyedüllétet a társasági élet helyett. Néha ülj le 10 percre, amikor semmit nem csinálsz, csak figyeled a testedet. Csökkentsd az olyan dolgokban való elmélyülést, amire nincs valós ráhatásod, viszont felzaklat, fölösleges agyalásra késztet. Keresd mindig a hatóképességed határait és maradj azon belül, gyakorold a többi dolog elengedését. A napközbeni energiahullámvölgyeidet ne internetezéssel vészeld át, hanem vedd észre és azonnal relaxálj (ülve, fekve), ha erre nincs lehetőséged, akkor csak állj meg ahol vagy és figyeld pár pillanatig a fáradtságodat.

Az egész módszer lényege a „csökkentés”. Pótlás és hozzáadás helyett. Ez az élet egyszerűsítése minden szempontból. Csökkentsd az ingereket először kívül, aztán a belső világodban is. Feldolgozható mennyiségűre. Így lehetségessé válik az elme kipucolása, a figyelem képességének (újra) elsajátítása. Ahol megjelenik a figyelem, ott egyre kevésbé tudnak a szokások és programok uralkodni.

Minél több „üres teret” hozol így létre, annál több lehetősége lesz a kreatív belső tartalmaidnak felszínre törni, egyre több és jobb újszerű megoldásod lesz. Néha egészen zseniálisak, amin talán még meg is lepődsz majd.

Újra pihentető lesz az alvásod is. Erősödik a koncentrációd, a kitartásod.

Az életedben az energiáid működése sokkal inkább irányított lézersugárra fognak emlékeztetni, diszkógömb helyett.

Szeretettel: Szabina

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .