Tudatos fájdalommal át az örömbe- Életgyakorlatok 25. rész
Anna Lembke, a Stanford Egyetem pszichiáter professzora írja, hogy az idegrendszerünk alapvetően nem az élvezetet keresi, hanem egyfajta belső homeosztázist. Az agyunkban az élvezet és fájdalom egymás kiegyensúlyozójaként működik, akár egy mérleghinta. Ha elkezdünk élvezeteket pakolni a hinta egyik felére, akaratunktól függetlenül fognak életbe lépni azon folyamatok, amelyek a fájdalom oldalt kezdik erősíteni, annak érdekében, hogy megmaradjon a pszichológiai egyensúly. Minél több élvezetet és minél gyorsabban pakolunk a hinta egyik felére, annál intenzívebb lesz a fájdalom-válasz a túloldalon. Ez utóbbi késleltetett módon érkezik és vele azonnal megjelenik az élvezetet kiváltó tevékenységek utáni vágy. Ha ez az intenzív libikóka állapot sokáig elhúzódik, beáll egy úgynevezett neurális adaptáció, és végérvényesen a fájdalom oldalon maradunk. Ez minden függőségünk és kiégésünk alapja.
Lembke szerint, ha már kibillent állapotban vagyunk- a fájdalom javára-, egyik lehetőségünk a szabadulásra a fájdalom tudatos megélése, a menekülés helyett.
A homeosztázis, vagyis a belső harmóniánk fenntartásában pedig – bármilyen meglepő- sokat segítenek mindazon tevékenységek, amelyek tulajdonképpen tudatos fájdalmat hoznak létre. Mielőtt megijednél, ide sok olyan dolog tartozik, amit már akár most is csinálsz:
• intenzív sport,
• böjt,
• hidegvizes zuhany,
• önkéntes, komfortzónát meghaladó kihívások saját magunk számára,
• tudatos unatkozás
Mindegyikben lényegi elem a tudatosság, vagyis az agy kognitív funkciókért felelős területeinek használata. Ebben pedig óriási jelentősége lehet a jógában használt tudatos jelenlétet erősítő gyakorlatoknak (mentális gyakorlatok és meditáció).
kép forrás: pixabay