Férfiak, legyetek boldogok! – Avagy november 19. Nemzetközi Férfinap

Idézet a Wikipédiából: „A nemzetközi férfinap célja, hogy a fiúk és férfiak egészségére hívja fel a figyelmet és hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget. Ez egy olyan alkalom is, mely elítél minden a férfiak ellen szóló diszkriminációt és hangsúlyozza az elért eredményeiket a férfiak hozzájárulását a közösség, a család, a házasság és a gyerekekkel való törődésben, valamint elismeri a közösségben betöltött nélkülözhetetlen szerepüket.”

Azt mondják, túl sok a férfienergia a mai világban és ebből mindenféle bajunk származik. Ezt sosem értettem. Mondja meg valaki, mi az, hogy férfienergia?! Vagy akkor mi a női? Definiáld úgy, hogy korokon és kultúrákon átívelő módon legyen érvényes!

Szerintem a világban inkább egyszerűen csak kaotikus energiák vannak, ha már valami. Kaotikus férfiak és nők, akik próbálnak alkalmazkodni ahhoz a tényhez, hogy már nem lehetnek többé a természettel és a saját természetükkel összhangban élő majmok majomaggyal, hanem csak olyan majmok, akiknek mindenféle fejlődési kölcsönhatás miatt felduzzadt néhány agyi funkciója olyan méretűvé, amivel még nem tanultak meg harmonikusan élni.

Tehát ez egy tanulási folyamat: az állati lét törvényszerűségeit, ösztöneit még a testünkben hordva, de már az ezt szabályozó, tervezésre képes, folyton értelmet, célt, magyarázatot, beilleszkedést, összehasonlítást kereső erős kognitív képességek birtokában élni és együtt élni- ráadásul egyre nagyobb létszámban.

Azt mondják, a túl sok férfienergia vezet háborúhoz, erőszakhoz, elnyomáshoz, kizsákmányoláshoz. Szerintem meg sokkal inkább a férfiasságtól függetlenül létező félelmek. Egzisztenciális félelem, az el nem fogadástól való félelem, haláltól való félelem, elhagyatottságtól, magánytól, kirekesztettségtől való félelem. Ezeken úgy segít a női energia, mint bokatörésen a savlekötő.

Ugyanis, mi nők ugyanezen időkben pontosan ugyanezekkel a félelmekkel küzdünk, és amennyiben sikertelenül, lehetőségeinktől és körülményeinktől függően ugyanúgy agresszív elnyomókká, kizsákmányolókká, irigy, megkeseredett démonokká változhatunk. Csak a kivitelezés ölt esetleg más formát. Talán jobbak vagyunk elfojtásban és kényszerű alkalmazkodásban, bár ebben sem vagyok biztos. Attól függ, milyen területen. Esetleg ha kellően erősek a külső-belső szabályozóink, akkor előbb leszünk betegek (fizikai vagy lelki-mentális), mint agresszívek (amit persze inkább honorál a társadalom, mint az ösztöneivel nem bírókat).  De nem lehet, hogy itt is csak „betegség” formájában térünk el a férfiaktól?

Szóval egy esetleges váratlan női uralomváltás esetén, a mai kiegyensúlyozatlan „női energiákkal” szimplán egy máshogy szar világba lépnénk.

Megoldás? Szerintem emberként és közösségként legyünk kiegyensúlyozottak, és utána automatikusan válunk kiegyensúlyozott férfivá/nővé.

Persze ettől még megünnepelhetjük jeles napokon, hogy kinek micsodája van, csak megszűnne a kényszer, hogy figyelemfelhívó napként jelöljünk ki ilyesmit.