Gondolatkísérlet a világ rendjéről
Lehet, hogy a gondolatkísérleteimért előbb-utóbb kirekeszt majd a jógás társadalom, de hát egyrészt messze vagyok még a több tízezres olvasottságtól, így még bátran kísérletezhetek másrészt ottegyefene, ha arról van szó, valakinek a zsákutcákba is be kell nézegetni néha. Harmadrészt a hapsim mindig örömmel velem tart a kísérletezésben, a családom és barátaim pedig pont olyan hülyének szeretnek, amilyen vagyok, tehát ha már ez a szerencsés helyzet állt elő, amiben boldogan lehet kísérletezgetni, miért is ne.
Lássuk. Onnan indult a dolog, hogy írok épp egy másik témában, ami a megvilágosodás körüli gyanúimat feszegeti, és amikor odaértem, hogy mennyiféle ÚT létezik a világon azóta, amióta az emberiség elkezdett önmagára reflektálni, vagy legalábbis ennek nyomát hagyni írásban, tanítványi láncolatokban stb., ott leparkoltam fejben egy időre. Egy modellező Földgömbön földrajzi koordináták által határolt színes „geo-pacák” tömkelegével lehetne kifesteni a Földet, ha az összes létező vallást, hitrendszert, világnézetet és azok módozatait, a rendszeren belül is sokszor eltérő gyakorlási módszereit, rituáléit, gyógyítási módszereit kéne megjeleníteni színes foltokkal. Jóga tradíciók, asztrológia, nyugati és keleti vallások, feng shui, kabbala, kínai gyógyászat stb. – felsorolás csak így rendszerezés nélkül.
Mindegyik valahol arra hivatott, hogy – ha már az evolúció során túlfejlett agyunk és ezzel a túldomináló gondolkodás segítségével ily szerencsétlenül kiestünk a kegyelem állapotából, ami csak simán a létezés öröme lenne – legyen a kezünkben egy térkép, hogy valahogy mégis visszataláljunk. Rettenetesen és zavarba ejtően eltérőek ezek a térképek, földrajzi helytől, kultúrától, történelmi koroktól függően. Mondják, hogy „valahol mind egyről szól”, és ez lehet, hogy a kitalálásuk idején így is volt, és általában a családi vacsorák vagy baráti beszélgetések során is szeretjük ezzel az általánossággal lezárni a vitákat, hogy a desszertet is még egy asztalnál fogyaszthassuk el. De próbáljunk csak meg belebonyolódni egy ilyen szempontú, komolyabb, világméretű összehasonlító elemzésbe, hamar beletörne a bicskánk a közös nevezőre hozással. Talán az lenne az egyetlen és matematikai szlenggel élve egyáltalán nem elegáns, inkább vaskosan általános közös nevező, hogy mindegyik a boldogságot tűzi ki célul és szeretne erre egy követhető szabályrendszert felállítani, amit betartva talán életében vagy valahányadik életében oda is juthat az ember. De sokszor az az érzésem, a módszereket már mind ezerszínűre színezte a történelem, a lejegyzéskori alkotói szándék, hogy hova migrált az adott tudásanyag, hogyan értelmezte az adott kor utókora stb. Az a játék jut eszembe erről, amikor sok ember áll egy körben, az első súg gyorsan egy mondatot a másodikbak, az továbbadja azt amit ebből hallott és így tovább. És mire visszaér a kör első emberéhez…innen már ismerjük, nagyon vicces. Mi történhet akkor ezer évek alatt?! Ha csak egyetlen szót nem jól értett a tanítvány, lsd. boldogok a sajtkészítők.
Mégis, olybá tűnik, a módszerek bizonyos helyeken, időkben, esetekben, bizonyos embereknél működnek. Hol melyik.
És akkor itt jön maga a gondolatkísérlet. Mi van akkor, ha a módszerek, tanítások nem is azért működnek, amikor működnek, mert azok pontos és jó, az „eredetivel” megegyező módszerek, tanítások, én pedig példás gyakorló vagyok. Hanem két teljesen más, együtt dolgozó hatás miatt. Az egyik, hogy kiépítünk magunkban egy meggyőződést, egy spirituális placebót, önprogramozást, hogy ha ezt csinálom, azzal a lelki üdvömért dolgozom. A másik , hogy az éppen tegnap megismert módszer, pontosabban annak teljesen eltorzított, ezerszer átértelmezett „szkriptje” mégis valahol egy szimbóluma az eredetinek, és egyben úgy működik, mint az újabb kutatásokkal megerősített generációkon átívelő traumák tudattalan leöröklése, amit egy arra akármilyen kis mértékben is, de hasonlító élethelyzet bekapcsol, és fogalmunk sincs hogy a jóégbe dobott ránk a sors például egy pánikbetegséget, egy látszólag teljesen indokolatlan időpillanatban.
Azaz jelen esetben a mostanira már alig hasonlító ősi ( eredetileg talán valami elképzelhetetlenül egyszerű) módszer mögött lévő eredő szándék, bizonyosság, a módszer valamikor sikerének valamilyen genetikai vagy egyéb információs leöröklése már megtörtént generációkon át. Ezt pedig az hozza (sikeres) működésbe hogy találkozol a módszer már csak szimbólum szerű elemeivel plusz hozzárendeled az elhatározásodat, hogy ezt fogod használni.
Ha ez így igaz lenne, feloldásra is kerülhetne a te és az én módszerem közötti ellentmondás, és a látszólagos spirituális zsibvásár, amibe a mai útkereső belekeveredik, máris létjogosultságot kapna. A kaotikusnak tűnő spirituális világ rendje pedig helyreáll.
Kapcsolódó írás: Képzelt szabadság (2018.11.11)
(kép forrása: vectorstock