„Tegyük fel, hogy eddig még sohasem olvastunk vallási vagy pszichológiai könyvet, úgy kell meghatároznunk az élet értelmét és fontosságát” – Jiddu Krishnamurti (1895-1986)
Krishnamurtit fiatalon utaztatták taníttatták, fizikailag és spirituálisan intenzíven képezték, mindeközben dolgoztak a „megváltó branding”-en is, hogy a nyilvánosság elé már az általuk kigondolt szerepben érkezzen. Meg is érkezett, ezrek hallgatták beszédeit. Aztán 1929 augusztusában egy beszédén egyszer csak fogta magát és kijelentette, ő nem világtanító, hanem egy senki, „nem vagyok ez a nonszensz, amit itt belőlem csinálni akarnak”, és feloszlatta a rendet, amit számára alapítottak, kilépett a Teozófiai Társasából, visszafizetve a társasági működéséhez köthető adományokat, juttatásokat és önálló munkába kezdett.
Krishnamurtit sokan hallgatták/hallgatják, és kevesen értik – mondja Sadhguru. Ennek oka egyrészt, hogy az emberi létezés kérdéseiben olyan területekre viszi a hallgatót, melynek a peremén az elmét egyszer csak le kell tenni, és ha mégis ragaszkodom az elmém megoldókészleteihez, itt el fogok veszni. De ő nem is akar módszert adni vagy technikát. Elutasítja, hogy létezik bármilyen módszer, tanítás, vallás, amivel megismerhető a megismerhetetlen.
„Amikor nagyon világosan látom, hogy tudatom képtelen feltárni a feltáratlant – egyszerre tökéletes csönd lesz belül. Ha viszont azt érzem, hogy meg tudom ragadni az ismeretlent az ismert által nyújtott eszközökkel, rengeteg zajt csapok; beszélek, osztályozok, válogatok, s próbálok utat törni a célom felé. De ha a tudat felismeri teljes képtelenségét az ismeretlen megismerésére, ha megérti, hogy egyetlen lépést sem tehet a feltáratlan felé – akkor mi történik? Az elme tökéletesen elcsöndesedik. Nem azért, mert kétségbe esett; hanem azért, mert többé nem törekszik semmi után.”
Sőt, a guruk és mesterek szerepét is teljesen új koordináta rendszerben vizsgálja, olyan módon, ami sem a keleti, sem nyugati kultúrában nem tud konform módon megjelenni:
„Amikor az elme teljes mértékben félreteszi a megszerzett tudást, nincs Buddha, Krisztus, Mester, tanító, vallás és
idézet. Amikor az elme teljesen magányos, befolyásoktól mentes, ami azt jelenti, hogy az ismeretek áramlása megszűnik – csak ekkor van esély forradalmi változásra."
Másrészt azért sem adja magát túl könnyen a mondandója, mert például nem használ példabeszédeket, történeteket, analógiákat, ami segíthetné a könnyebb felfoghatóságot. Talán mert ezek az elme játszóteréhez tartoznak. Krishnamurti mondanivalójáért meg kell dolgozni.
Inkább kérdéseken keresztül tereli a hallgatót, mint kinyilatkoztatásokon, olyan előadásokkal, amiket nem lehet mosogatás közben hallgatni (megpróbáltam), hanem a totális figyelem állapotát követeli meg. Így húz bele abba az állapotba, amiből kiindulva aztán képes vagy föltenni magadnak a megfelelő kérdéseket az életeddel kapcsolatban. Na ezért írtam Nektek róla.
Magyar nyelven van néhány elérhető könyve, de ajánlom angolul úgy körülbelül erős középfokú szinten tudóknak az előadásait.
Például: https://www.youtube.com/watch?v=dnc7mOmf35A